AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JOGI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON *
EGY KOMPLEX GYAKORLATI JOGESET
A jogesetbõl jobban érthetõvé válik, hogy milyen jogi és nem jogi eszközök állnak az állampolgárok rendelkezésére érdekeik megvédéséhez, és az is, hogy miképp avatkozhat be és szervezheti-segítheti a lakosság harcát egy helyi környezetvédõ szervezet.
Marcalváros Gyõr egyik legnagyobb, tízemeletes házakkal beépített, zsúfolt "modern" lakótelepe, mintegy 20.000 lakossal. A beruházók ide készítettek "parkolásfejlesztési javaslatot", amely a lakótelepen összesen 684 fedett gépjármûtároló (elsõsorban sorgarázsok) építését irányozta elõ. Ez részben a meglévõ parkolóállások felszámolását, részben pedig a lakóházak közötti, illetve a lakótelepet övezõ zöldterület "visszafejlesztését" jelentette. Az elképzelés végrehajtásához szükségessé vált a területet érintõ részletes rendezési terv (RRT) felülvizsgálata, majd módosítása.
Mint általában, ezúttal sem jelentett problémát a módosításhoz szükséges elõzetes szakhatósági hozzájárulások beszerzése, és teljes érdektelenség kísérte a beruházási szándék lakossági egyeztetését is. Az önkormányzatban a részletes rendezési terv ilyen módosítását egyedül a környezetvédelmi bizottság ellenezte, de ezt a döntést hozó Területfejlesztési Bizottság nem volt köteles figyelembe venni. Ez utóbbi bizottság garázsépítést támogató határozatára azután az önkormányzat közgyûlése is rábólintott.
A rendezési tervekkel kapcsolatosan, mint utaltunk rá az érintett lakosságnak bizonyos - a jogszabályokban jelenleg még csak rendkívül vázlatosan megfogalmazott - részvételi jogaik vannak. Mivel ezek teljesítésének elmulasztása vagy formális teljesítése nem von maga után joghátrányt, kikényszerítésük nehéz, a jelen ügyben agilis környezetvédelmi szervezet közremûködésére lett volna szükség. Sajnos a témakör nem egyértelmû, építészeti szaknyelven történõ kiírása megtéveszti a lakosságot és ezért általában nem figyel fel idejekorán a rendezési tervekkel kapcsolatos lehetõségeire. Mint utaltunk rá, nem tett a jelen ügyben sem a lakosság semmiféle észrevételt a tervekre és nem vett részt képviselõi utján az azt jóváhagyó önkormányzati ülésen sem.
A döntés után az önkormányzat versenytárgyalást hirdetett meg a garázsok felépítésére. A versenytárgyalásokkal kapcsolatosan szabálytalanságokra lehetett következtetni, azonban sajnos ezekre is csak utólag figyeltek fel az érintettek.
A versenytárgyaláson építési jogot nyert vállalkozók építési engedélyt kértek és kaptak az illetékes építési hatóságtól, a városi önkormányzat polgármesteri hivatalának építési osztályától. Mivel az építési engedély kiadása során az államigazgatási eljárásban a szomszédokat értesítették, a lakosság körében ekkor tudatosult, hogy lakásaik mellett mi is fog épülni és mik lesznek annak a következményei.
Ekkor a lakók fellebbezést nyújtottak be az építési engedély megadásáról szóló államigazgatási határozat ellen, amelyben meglehetõsen sok érzelmi és nem jogi érvet felsorolva sérelmezték, hogy az építkezés nem veszi figyelembe alapvetõ érdekeiket.
Bár a fellebbezést lényegében ez esetben is alaptalannak találta a másodfokú államigazgatási hatóság, a köztársasági megbízotti hivatal, az eset jól példázza, hogy egy sérelmes határozatot mindig érdemes megfellebbezni.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 66. § (2) bekezdése szerint ugyanis a másodfokú hatóság "a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelõzõ eljárást teljes egészében megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett."
Könnyen elképzelhetõ, hogy a jogorvoslati eljárásban olyan anyagi vagy eljárásjogi hiányosságok is kiderülnek, amelyek megalapozzák a kiadott határozat megváltoztatását vagy megsemmisítését. Ez utóbbi történt ebben az esetben is, mivel az egyik sorgarázsra úgy adták ki az építési engedélyt, hogy arra az építési telek még nem is volt kialakítva.
Az ilyen megismételt eljárásnak megvan a maga elõnye: kezdõdik minden elõlrõl, a lakosság idõt nyer ahhoz, hogy az ügyében megfelelõ szakmai segítséget keressen.
A Reflex természetesen elvállalta a lakosság és a környezet érdekvédelmét, annak ellenére, hogy látta, az építkezések megakadályozására az ügynek ebben a fázisában már nincs sok esélyük. Az egyedi építési engedélyt az elõzetes döntésre, a részletes rendezési terv módosítására alapítják, hozzáigazítva mindenben az építési jogszabályok elõírásaihoz köztük elsõsorban az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) sokféleképpen értelmezhetõ rendelkezéseihez.
A helyzetelemzés és értékelés után stratégiai tervbe foglalták a számba jöhetõ jogi és nem jogi beavatkozási lehetõségeket:
A jogi lehetõségek a következõk voltak: a fellebbezések kimerítése az államigazgatási eljárásokban; perindítások a közigazgatási bíróságon; utcai demonstrációk szervezése; helyi népszavazás, népi kezdeményezés.
A nem jogi lehetõségek: lakossági fórumok rendezése; tiltakozó aláírások gyûjtése; a nyilvánosság bevonása a médumok segítségével; lobbizás.
A fejezetben a következôkben az egyes jogi lehetõségekrõl lesz szó, a nem jogi eszközöket a tanulmány 19. fejezete külön tárgyalja.
A jogi eszközök használatánál hadd bocsássunk elõre néhány általános tudnivalót. Ezek közül a legfontosabb arra figyelni, hogy a közigazgatási és a bírósági eljárás is törvényben elõírt határidõkhöz kötött. Bár nem minden ügyfél részére elõírt határidõ elmulasztása jár jogvesztéssel, jobb ha ezeket mindig pontosan betartjuk.
A beadványokat mindig ajánlva postázzuk, és egy másolatot feltétlenül õrizzünk meg irattárunkban. Ez egyfelõl a beadvány megtörténtét magát bizonyíthatja, másfelõl a postára adás idõpontja számít a határidõ szempontjából, nem pedig a bírósághoz érkezés, illetõleg a bírósági irodában történõ iktatás, ahogyan a sima levelek esetében.
Vannak jogi eszközök, melyek egyidejûleg, egymás mellett is alkalmazhatók (pl. a folyamatban lévõ bírósági szakasz nem zárja ki az építésrendészeti bírság vagy szabálysértési eljárás kezdeményezését).
Az államigazgatási, illetve szabálysértési eljárás megindulhat hivatalból is (Áe. 13. § (1) bek.), de jobb, ha követjük az eseményeket, és magunk kezdeményezünk a hatóságnál. Ha beadványunkra nem indul be az "államigazgatási gépezet", vagy ha az államigazgatási szerv feltûnõen túllépi a részére elõírt ügyintézési határidõt, az Áe. 4. § (1) bekezdésére hivatkozva forduljunk a felettes szervhez, vagy kérjünk ügyészi intézkedést.
Fellebbezésében igyekezett több lábra állni, és minél több megtámadhatósági okot felsorakoztatni. Ehhez szükség volt "szakértelem-pótlásra"; tehát tagjaik között megkeresték azokat a szakembereket, akik otthon vannak az adott szakterületen és a jogszabályokon kívül ismerik az egyéb szabályozási elõírásokat is (OÉSZ, szabványok, mûszaki irányelvek, határértékek, belsõ utasítások, stb.). Általában igaz, hogy az így összegyûjtött érveket akkor is érdemes leírni, ha nem vagyunk bennük biztosak. A fellebbezést elbíráló szervnek ugyanis kötelessége érveinket érdemben megvizsgálni és határozatának indoklásában azok megalapozottságára kitérni.
Az elsõfokú határozat mindig tartalmazza, hogy fellebbezésünket mennyi idõn belül, kinek címezve, hová kell benyújtani, és rendelkezik a lerovandó jogorvoslati illetékrõl is.
A fellebbezésnek a jogszabályi követelmények alapján tartalmaznia kellett:
Ha a fellebbezést az alapeljárásba be nem vont ügyfél nyújtja be, akkor - a fentiek alapján - nem árt a beadványban külön kérni az ügyféli minõség elismerését. Például így:
A tervezett beruházás nemcsak a környezetvédelem érdekeit sérti, de többszáz lakó életminôségét is hátrányosan befolyásolja. Az érintett állampolgárok között több egyesületi tag is található.
Mivel egyesületünket az adott ügyben az Áe. 3. § (4) bek. alapján ügyféli minôség illeti meg, a hivatkozott határozat ellen a törvényes határidõn belül
f e l l e b b e z é s t
jelentünk be, kérve a megtámadott határozat megsemmisítését, megváltoztatását"
A továbbiakban elõ kell adni a tényállást és a fellebbezés érdemi indokolását. (lásd az 2/1. mellékletet) Mivel a jelen ügyben a másodfokú hatóság érveink elemzésére részletesen kitért, az ismétlések elkerülése végett rájuk a másodfokú döntés elemzése során utalunk majd.
Alapos szervezõ munkával, elõzetes aláírásgyûjtésekkel sikerült az állampolgárokban a beruházással kapcsolatos veszélyeket széleskörûen tudatosítani. Az izzó hangulatú lakossági fórumon végülis többszáz érdeklõdõ és minden illetékes megjelent, álláspontját mindenki kifejthette.
Az önkormányzat képviselõit váratlanul érhette a végletekig elszánt lakosság hol indulatosan kemény, hol tényszerûen elutasító megnyilvánulása. A megjelent tisztségviselõk megígérték, hogy az ügyet ismét az önkormányzati testület elé viszik, kezdeményezik a marcalvárosi garázsépítési koncepció felülvizsgálatát és bevonják ebbe a Jogi-Etikai Bizottságot is (feltehetõen az elhangzott gyanusítgatások miatt). Minderre egy hónapot kértek.
Az egy hónap múlva másodszor összehívott lakossági fórumon mindenki ott volt, aki az elsõn. Az önkormányzat ismertette döntését, miszerint a garázsépítésre kijelölt hat helyszínbõl hármat törölnek a tervekbõl. Azon a három telken azonban, ahová az építési engedélyeket elsõfokon már kiadták, a garázsok meg fognak épülni.
Anyagi jogilag a Reflex közvetlenül az építési engedélyezési eljárásról szóló l2/l986. (XII. 30.) ÉVM sz. r. rendeltetésére, illetve elôírásaira koncentrált (a határozat ezen a jogi normán alapult).
A jogvita alapja ugyanis nem az, hogy a hatóság nem engedélyezhetett az adott területre más építményt, mint garázst, hanem hogy köteles volt-e az engedélyt kiadni akkor is, ha valamelyik jogszabályi feltétel teljesülése nem volt biztos.
Számunkra nyilvánvaló, hogy a környezetvédelmi érdekek kellõ súlyú mérlegelésével ez a határozat meg sem születhetett volna. A határozat alapos megtámadásához azonban a meggyõzõdés nem elég. Esetünkben azt kell megkeresni, hogy mi az, amit a határozatot hozó szerv eljárása során elmulasztott tisztázni, és hogy milyen mélységben köteles az eljáró építési hatóság az egyes szempontokat vizsgálni, mérlegelni.
A hivatkozott rendelet 16. §-a kilenc pontban sorolja fel azokat a szempontokat, amelyeket az eljáró hatóság döntése elõtt köteles vizsgálni. Ebbõl csak egy szempont a rendezési tervnek való megfelelõség, amire a másodfokú államigazgatási határozat hivatkozik.
A sorgarázsok megépítése és üzemeltetése ugyanakkor várhatóan komoly környezetterhelést jelent az érintett lakóknak (belsõ forgalmi rend hátrányos megváltozása, fák kivágása, növekvõ zaj-, por- és légszennyezés, bûz stb.). Mindezek hatását a rendelet l6. § e) pontja alapján vizsgálni és értékelni kellett volna. Az eljáró építési hatóság ugyanis köteles meggyõzõdni arról, hogy:
A rendelkezés ugyan elsõsorban a környezet védelmérõl szól, de értékelendõ szempontként említi a "közérdek sérelmét" is. Tudjuk jól, a közérdek meglehetõsen sokoldalúan értelmezhetõ. A Reflex a beruházással érintett lakók érdekeit tekintette annak. Azokét az érintett lakókét, akik közül bizonyíthatóan igen kevesen tudják majd megvenni a drága garázsokat. Az õ gépkocsiállásaikat számolják fel, õket sújtja a zöldterület beépítése, a fák kivágása a védõsávként szolgáló részen.
Mindezeket a körülményeket, tényeket részletesen vizsgálva, majd kellô súllyal értékelve feltehetõen a rendelet 17. § (2) bekezdését kellett volna alkalmazni. Ez az a rendelkezés, amely lehetõvé teszi az engedély megtagadását, ha a tervezett építési munka nem felel meg a 16. §-ban említett valamelyik (akármelyik) követelménynek.
Ezt részletesebben itt azért fejtjük ki, mert megítélésünk szerint a hivatkozott jogszabályhelyek jogilag megalapozott mozgásteret jelentenek a környezetvédõ szervezeteknek a hasonló jellegû hatósági eljárásban.
A pert a megtámadott határozatot hozó szerv ellen kell megindítani. A keresetlevél beadható az illetékes bírósághoz vagy az elsõfokú államigazgatási szervhez. (lásd az 2/2. mellékletet)
Hogy mi mindent kell feltétlenül tartalmaznia egy keresetlevélnek, arra legjobb, ha szó szerint idézzük a Polgári Perrendtartás (Pp.) l2l. § (1) bekezdését:
Eljárásjogilag ebben a szakaszban a másodfokú határozat jogerõs ugyan, de a 30 napos megtámadási idõ alatt, illetve sikeres megtámadás esetén mindaddig, amíg az ügyben jogerõs bírósági határozat nem születik, a fõ szabály szerint nem végrehajtható. Tehát az engedélyes semmit sem csinálhat jogszerûen (ha mégis, akkor azt azonnal jelezni kell az elsõfokú határozatot hozó hatóságnak, vagy szabálysértési eljárást kell kezdeményezni).
Esetünkben azonban másképpen történt. Egy olyan "államigazgatási mélyütés" következett, amely a legtöbb ügyfelet bizonyára sokkolta volna. Az építési engedélyt kérõ ügyfélnek "súgtak", mire az azonnal beadott egy kérelmet. Kérte a számára elõnyös, de a Reflex által idõközben keresettel megtámadott határozat azonnali végrehajt-hatóságának kimondását. A kérést a másodfokú államigazgatási hatóság azonnal teljesítette, határozatát utólagosan végrehajthatónak nyilvánította s ezzel legális utat nyitott az építkezés megkezdéséhez (amihez az engedélyes nagy gyorsasággal neki is látott).
Az új helyzetben a Reflex az esélyeit mérlegelve három új frontvonal nyitásáról döntött:
Az Áe. 63. § (2), illetve a 72. § (3) bekezdése ugyanis pontosan megjelöli, hogy milyen esetben lehet azonnali végrehajthatóságot kimondani. A Reflex sorra cáfolta, hogy ezek a törvényi feltételek meglennének. (lásd az 2/3. mellékletet)
Mivel esetünkben államigazgatási ügyrõl volt szó, a Reflex az ügyészségi törvény megfelelõ szakaszára hivatkozott. Más jellegû ügyben az a legbiztosabb, ha beadványban csak az ügyészségi törvényrõl szóló 1972. évi V. törvényt jelöljük meg hivatkozási alapul. Az ügyész úgyis a leírt tényállás, a beadvány tartalma alapján dönt a beavatkozásról. (lásd az 2/4. mellékletet)
Az elsõ pontban megkezdett jogi folyamatot követve, az illetékes városi bíróság az ilyen ügyben elõírt nyolc nap helyett kb. két hét alatt döntött. A Reflex kérelmét elutasítva az azonnali végrehajtás elrendelését jogszerûnek találta. Az ügyben hozott végzés indoklása lényegében elõrevetítette a késõbbi bírói alapállást:
A Reflex az elsõ fokon hozott végzést természetesen azonnal megfellebbezte a megyei bíróságnál. Közben kiderült, hogy az ügyben benyújtott ügyészségi beadványuk sem volt hatástalan, mert az ügyész önálló fellebbezést nyújtott be ugyanazon elsõfokú bírósági végzés ellen.
Érdemes volt fellebbezni, ügyészhez fordulni: a megyei bíróság határozatával alaposnak találta kérelmüket, és elrendelte a végrehajtás felfüggesztését. Részlet az indoklásból:
Az Áe. 72. § (3) bekezdése meghatározott közérdekre vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel lehetõséget ad arra, hogy közigazgatási szerv a határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilvánítsa. Helyesen mutat rá a fellebbezés arra, hogy a felfüggesztés kérdésében történõ döntés meghozatala során kizárólag azt kellett volna vizsgálnia a bíróságnak, hogy fennállnak-e olyan körülmények, amelyek az ügyfél nyomós érdekeire való tekintettel indokolttá teszik a határozat végrehajthatóságát. A 20%-os inflációra történt hivatkozás önmagában nem alapozza meg az azonnali végrehajthatóságot. Nem eredményezhet azonnali végrehajthatóságot a bírósági eljárás elhúzódásának veszélye sem. Ezek egyike sem meríti ki az ügyfél nyomós érdekének jogszabályi feltételeit. Nem tekinthetõek olyan további körülményeknek, amelyek az érdemi felülvizsgálatot megelõzõen valóban visszafordíthatatlan vagy csak jelentõs költséggel visszafordítható építkezésre jogosíthatják az építõ közösséget..."
A bíróság tehát kitûzte a garázsügy elsõ érdemi tárgyalását. (Érdemi tárgyalás alatt azt értjük, hogy nem közbensõ, eljárási kérdésekben, hanem most már az ügy érdemében, a feleket illetõ jogok és kötelezettségek tárgyában járnak el). A garázsépítõ úgy döntött, hogy akkorra mindenkit kész tények elé állít (az államigazgatási építési hatóság pedig úgy tett, mintha nem lenne a szabálytalan építkezésrõl tudomása). Az ügy technikai része végül is ebben a másfél hónapban eldõlt: a garázsokat felépítették. Az építkezés leállítása érdekében az egyesület levelezett, faxolt, telefonált, helyszíni szemlét kért, sajtónak írt, hátha... (Az egyik ilyen eredménytelen próbálkozást mutatja az 2/6. melléklet.)
Mivel a beadványok válasz és eredmény nélkül maradtak, a felettes szerv intézkedését kérték. Beadványukat mellékletként közöljük - nem minden célzatosság nélkül (lásd az 2/7. mellékletet). Sok szervezet (ügyfél) panasza ugyanis, hogy beadványára a hatóság nem reagál, vagy - hogy ne kelljen eljárást indítania - semmitmondó levelekben válaszol. Ilyen esetben nem árt, ha tudunk az Áe. 4. § (1) bekezdésérõl:
A beadvány hatására az építési hatóság nagynehezen megírt az építkezõnek egy felszólító levelet, egy újabb hónap múlva pedig - mire a garázsok felépültek - a hatóság végképp elszánta magát, és 1.000,- Ft végrehajtási bírságot szabott ki a 30 garázst engedély nélkül felépítõ szövetkezetre. A Reflex erre a komolytalan lépésre azt a megoldást választotta, hogy egyébként alakilag tökéletes fellebbezésben kérte a bírság összegének módosítását - 1,- Ft-ra... Úgy gondolták, ez a legjobb módja annak, hogy az elsõfokú hatóság határozatának és azt megelõzõ eljárásának abszurditására felhívják a figyelmet (lásd az 2/8. mellékletet). A másodfok - rémült szaladgálás után - végül is a legjobb technikai megoldást választotta. Hogy az összeghez ne kelljen nyúlnia, törvénysértõnek nyilvánította és megsemmisítette az egész elsõfokú határozatot. Az elsõfok pedig elfelejtett újabb bírságoló határozatot hozni. Ehhez már aligha kell külön kommentárt fûzni.
Más jogágba tartozó jogi eszközöket is felhasználtak az idõközben jogellenesen felépített és ráadásul már használatba is vett garázsokkal kapcsolatosan. A garázsoknak a kötelezõen elõírt használatbavételi engedély nélküli átadása ugyanis szabálysértést valósít meg. A szabálysértési feljelentést megtehette volna hivatalból a hatóság is, de azt hisszük, már minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy ez ettõl az építési hatóságtól nem volt várható. Így az egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet megfelelõ cikkelye alapján a Reflex kezdeményezte a szabálysértési eljárás megindítását. (lásd az 2/9. mellékletet)
A szabálysértési eljárást mindig a felelõs személy, ha ez nem állapítható meg, a szervezet vezetõje ellen kell megindítani (a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. tv. 6. §). Az engedély nélküli építkezés szakaszában (ez is szabálysértés) így feltehetõen a garázsszövetkezet elnökét vonták volna felelõsségre. A mostani, jogellenes használatbavétel tényállását azonban minden garázstulajdonos egyenként is kimerítette - ezért a feljelentés 30 személyt jelölt meg.
Az eljárás lefolyt. A garázsszövetkezet elnökét 5.000,- Ft-ra büntették, ami legfeljebb az iméntiekben említett 1.000,- Ft-os végrehajtási bírságnál több, egyébként nevetséges. A döntésbe ennek ellenére a Reflex belenyugodott. Nem így a bírságolt elnök, aki az összeget sokallta, és fellebbezett. Vesztére...
A másodfok nemcsak hogy jóváhagyta az elnök úr bírságát, de ugyanakkor utasította az elsõfokú szabálysértési hatóságot, hogy az eljárást - a feljelentésnek megfelelõen - a maradék 29 garázstulajdonos ellen is folytassa le.
Persze mindettõl függetlenül a garázsokat azóta is engedély nélkül használják...
Ahhoz, hogy valaki közigazgatási perben bíróság elõtt perelhessen, ügyfélként kell részt vennie az elõzetes államigazgatási eljárásban. Még nehezebb a helyzete annak, aki környezetvédelmi igényt államigazgatási elõzmény nélkül akar perrel érvényesíteni. "Csak úgy", alanyi jogán, mivel emberi egészséget vagy természeti értékeket súlyosan károsító vagy veszélyeztetõ környezetszennyezést észlelt valahol. Bár ezek az igényérvényesítések legtöbbször elismerten a köz érdekét szolgálják, perindítási jogosultsága a Pp. 2. § értelmében rendszerint csak a "vitában érdekelt félnek" van. Tehát aki az ügyben nem közvetlenül érintett, az sikerrel nemigen indíthat pert sem a környezetszennyezés megelôzéséért, sem az okozott kár megtérítéséért.
Kitörést ebbõl a szerintünk tarthatatlan helyzetbõl a perlési jogosultság kibôvítése - az ún. populáris actio bevezetése - jelenthetne. Ennek lényege az, hogy a bíróság gépezetét bizonyos közérdekû ügyekben bárki (minden természetes és jogi személy) megindíthatja, tekintet nélkül arra, hogy õt magát, azaz valamely jogát érte-e sérelem (dr. Sólyom László vetette fel ezt elõször a magyar környezetvédelmi jogi szakirodalomban). Sajnos ma még erre nincs lehetõség és a készülõ új környezetvédelmi törvény is csupán a környezetvédelmi szervezeteknek készül perlési jogosultságot adni, azt is korlátozottan.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a környezeti ártalommal érintett állampolgárok saját ügyüknek nem mindig jó szószólói a bíróság elõtt. Érthetõen izgulnak, vagy elkeseredettségükben érzelmi alapon érvelnek. Ezért szerencsésebb, ha jogvégzett emberre bízzák az ügy képviseletét.
A képviselet mikéntjérõl a Pp. V. fejezete rendelkezik. Ha a környezetvédelmi szervezet a bírósági eljárásban peres félként jelenik meg és van saját jogász-alkalmazottja, akkor õ megfelelõ képviselõ lehet (csakhogy a Reflexen kívül ilyen ritkán fordul elõ más társadalmi szervezeteknél). Egyébként marad a "külsõ" képviselet: az ügyvéd meghatalmazása. Itt is van szerencsés eset: ha a környezetszennyezés érintettjei között akad ügyvéd. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy a személyes érintettség minden pénznél nagyobb mozgósító erõ: ilyenkor az ügyvéd belsõ tûzzel, teljes lendülettel, felkészülve képviseli a lakosságot (netán ingyen, mint a mi egyik esetünkben). Ha más nincs, akkor ügyvédet kell keresni. Lehetõleg olyat, akinek kellõ jártasságga van a környezetvédelmi-közigazgatási ügyekben. Alapvetõ érdekünk, hogy az ügyvédet szakmailag lelkiismeretesen készítsük elõ: minél több információt, adatot bocsássunk rendelkezésére, összehozhatjuk õt szakemberünkkel stb. Elõre egyeztetni kell vele a bizonyítandó tényeket, a kiállítandó tanúkat, a minimális követeléseinket, valamint be kell szerezni a meglévõ szakértõi véleményeket.
Persze akármilyen nagy a vélt igazunk, és bármennyire "menõ" is az ügyvédünk, egy per kimenetele mindig többesélyes.
A mi garázsügyünkben tartott tárgyalásokon az elsôfokú bíróság lényegében nem vett igénybe külön bizonyítást.
Az alperes államigazgatási szerv (oldalán a perbe beavatkozott kivitelezõvel) lényegében az ismert indokai alapján azt bizonygatta, hogy határozata megalapozott, másképp nem is dönthetett.
A Reflex egyesület a már említett jogsértésre hivatkozott - hiába. Az elsõfokú bíróság a kiadott államigazgatási határozatot megalapozottnak, az eljárást jogszerûnek találta, a keresetet elutasította.
Részletek az egyik határozat indoklásából:
A fellebbezésben a Reflex leírta, hogy miért tartja fenn álláspontját a megtámadott közigazgatási határozattal kapcsolatban, illetve miért nem ért egyet az elsõfokon eljárt bíróság álláspontjával. Felsorakoztathatók új tények, érvek is. (lásd az 2/10. mellékletet)
A fellebbezésre megszületett a jogerõs másodfokú bírósági döntés. A döntéseiket tanácsban hozó nagytekintélyû megyei bírák a Pp. másodfokú eljárási szabályai alapján tárgyalás nélkül hoztak határozatot. Ítéletük végül is helyt adott a Reflex kereseti kérelmének. Az építést engedélyezõ határozatot hatályon kívül helyezte, és az építési hatóság az alperest új eljárás(ok) lefolytatására kötelezte. Néhány kiemelés az ítélet indoklásából:
A 12/1986. (XII. 30.) ÉVM sz. rendelet 16. §-a tételesen felsorolja, hogy az építési hatóságnak milyen körülményeket kell megvizsgálnia az építési kérelem elbírálása során, egyúttal az ez irányú vizsgálatot a jogszabály az építési hatóság számára egyértelmûen kötelezõvé teszi, amibõl következõen nem mérlegelheti a hatóság, hogy e körülményeket vizsgálja vagy sem. A 16. § b) pontjának értelmében vizsgálja a hatóság, hogy az építkezés, illetõleg a megépítendõ létesítmény megfelel-e az OÉSZ és a helyi településrendezési tervek elõírásainak. Ehhez képest külön pontban (e) nevesíti a jogalkotó azt is, hogy az építmény megépítése, illetõleg a fenntartása víz, gõz, gáz, füst, korom, hõ, bûz, por, zaj, rázkódtatás, sugárzás, vagy más ok miatt nem jár-e a környezetvédelmi határértékeket, illetõleg ezek hiányában a terület rendeltetésnek megfelelõ mértéket meghaladná, a szomszédos ingatlanok használatát számbavehetõen korlátozná, az állékonyságot, az egészséget, az élet- és közbiztonságot veszélyeztetné vagy a közérdeket egyéb módon sértené. E vizsgálati kötelezettség jogalkotó általi külön nevesítettségbõl egyértelmûen következik, hogy a hatóságnak az építmény RRT-nek való megfelelõségén túl vizsgálnia kell a rendelet 16. § e) pontjában foglalt körülményeket is. Nyilvánvaló, hogy az RRT elfogadásakor mérlegelésre kerültek környezetvédelmi szempontok is, azonban a hatóságnak nem az RRT környezetvédelmi elõírásoknak való megfelelését, hanem a konkrét építési terv és a megvalósítandó egyedi építmény mûszaki paramétereinek az e) pontban foglalt körülményekhez való viszonyát kell vizsgálnia. Az a fentiekbõl kitûnõen nem az RRT felülvizsgálatát jelenti, amire az építési hatóságnak egyébként sincs hatásköre.
Mivel az alperes a rendelet 16. §-ában foglalt körülményeket nem teljeskörûen vizsgálta, az ebben a §-ban foglalt kötelezettségének megszegésével a tényállás megállapítási és indoklási kötelezettségének sem tett eleget: határozata jogszabálysértõ. Ezért a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatva az alperes határozatát és az elsõfokú közigazgatási határozatot a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte."
Ebben a helyzetben a Reflex úgy gondolta, hogy ha már egyszer újra indították az egész jogi procedúrát, megpróbálják kezdeményezni a hibás alapdöntés megváltoztatását (lásd az 2/11. mellékletet). Ez nem jogi tartalmú beadvány volt, hanem egész egyszerû kérés a lakossági óhaj és a környezetvédelmi érdekek érvényesítése érdekében. Az, hogy a döntés alapvetõen hibás, beigazolódott. Az egyesület úgy vélte, talán ez az az optimális idõpont, amikor az önkormányzat kellõ bölcsességet gyakorolhat, és építési hatósága is tekintélyveszteség nélkül kerülhet ki az ügybõl. A beadvány válasz nélkül maradt.
Az elsõfokú építési hatóság lefolytatta megismételt eljárását, és ismételten kiadta az építési engedélyt. A határozatot az egyesület ismételten megfellebbezte. Indokai: továbbra is az a véleménye, hogy a beruházás káros; környezeti hatásait nem vizsgálták és nem értékelték megfelelõen; a csõdtörvénnyel nem egyeztethetõ össze, hogy egy felszámolás alatt álló cég nagy építkezésekbe fogjon.
Ez a fellebbezés a másodfokra már fel sem jutott. Határozatát az elsôfokú hatóság saját hatáskörében visszavonta...
Ez önmagában is minõsíti az elsõfokú építési államigazgatási hatóság munkájának színvonalát.
Esetünkben is csupán az a tény, hogy az elsõfokú hatóság a lefolytatott eljárásokban finoman fogalmazva "nem a legjobb formáját hozta" (jogsértõ, komolytalan határozatok, intézkedési kötelezettség elmulasztása).
A Reflex tehát mással próbálkozott: egy beadvánnyal azt szerették volna kideríteni, hogy használható-e valamire a közalkalmazotti törvény olyan esetben, mikor a lakosság nagy része korrupciót emleget, az apparátus ügyintézési színvonala pedig feltûnõen alulmúlja saját képességeit? Az 1992. évi XXIII. tv. 50. § (1) bekezdése a polgármesternek ad jogot arra, hogy fegyelmi vétség esetleges megállapítása érdekében vizsgálatot indítson. Ezt kezdeményezték az 2/12. mellékletként szereplô beadványunkban.
A beadványra másfél hónap múlva érkezett válasz. Idézni belõle nem érdemes. A válasz lényégét úgy értelmezhetjük: egy ügyfél ne kívánjon túlterjeszkedni a számára rendszeresített Áe. keretein. Ne akarjon õ még állampolgár is lenni. Ha valami baja van, akkor fellebbezzen az államigazgatási eljárásban - a közalkalmazotti felelõsséget pedig inkább felejtse el.
Az elhúzódó ügy során az egyik vállalkozó csõdbe ment (nem a garázsügy miatt), a másik pedig úgy döntött, hogy semmibe veszi a lakosságot és a jogot. Végrehajtható határozat nélkül is felépítette, használatba vette garázsait. Hogy ezt megtehette és megúszta államigazgatási szankciók nélkül - ezzel az építési hatóság magát minõsíti. A visszavont, hatályon kívül helyezett, megsemmisített határozatok ismeretében - továbbra is ez az álláspontunk - nem ártana eltöprengeni az államigazgatási munka színvonalán sem.
Általánosítani persze botorság - hiszen ez csak egy ügy volt.