A perköltség

Tágabb, mert a polgári peres eljárás keretében magába foglal minden olyan költséget, ami az eljárás során keletkezik, így az illetéket is. Szûkebb, mert a perköltség ebben az esetben csak a polgári eljárásra vonatkozik, az illeték pedig az élet igen sok területét átszövi (pl: öröklési illeték, vagyonátruházási illeték, államigazgatási eljárási illeték stb.).

A perköltség fogalmát a polgári peres eljárásról szóló 1952. évi. III. törvény (Pp.) a következõképpen határozza meg:

"Perköltség ­ a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve ­ mindaz a költség, ami a felek célszerû és jóhiszemû pervitelével kapcsolatban akár a bíróság elõtt, akár a bíróságon kívül merül fel (elõzetes tudakozódás, levelezés költsége, eljárási, meghatalmazási és egyéb illeték, tanú és szakértõi díj, ügygondnoki és tolmácsolási díj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselõ ügyvéd készkiadásait és a munkadíját is."

Igen fontos az a kérdés, hogy kit terhel a per során felmerült perköltség.

A fejezet elején, az illeték körében már utaltunk a költségmentességre, de itt tágabb fogalommal állunk szemben, ezért érdemes a kérdést kicsit részletesebben megvizsgálni.

A perköltség viselésének kérdésében a bíróság az ítéletben, vagy az eljárást befejezõ egyéb határozatában dönt. Ha valamilyen költség a felek bármelyikét a per eldöntésére tekintet nélkül terheli, a bíróság ebben a kérdésben nyomban dönt.

A bírósági döntés alapszabálya, hogy a pernyertes fél költségének megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni.

A bíróságnak az eljárást befejezõ határozatában hivatalból kell határoznia a perköltség viselésérõl, kivéve azt az esetet, ha a pernyertes fél az e tárgyban való határozathozatal mellõzését kéri.

Ha a felek a per során egyezséget kötnek, a bíróság csak kimondott kérésükre határoz a perköltségrôl.

A bíróság a perköltség összegét a fél által elõadott és igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg, de a fél által felszámítottnál több perköltséget nem lehet megállapítani.

Fontos szabály még, hogy a költségek utólagos felszámításának nincs helye.

Az ismertetett általános szabály alól természetesen vannak kivételek, amelyek közül a legfontosabbakat ismertetjük néhány szóban:

• Abban az esetben, ha az alperes a perre nem adott okot és a követelést az elsõ tárgyaláson elismeri, az õ költségei a felperest terhelik.
• Az a fél, amely az eljárás során feleslegesen költséget okoz (késlekedés, mulasztás stb.), az ebbõl származó költségek megtérítését, pernyertessége esetén sem követelheti, illetve az ellenfél ebbõl eredõ költségeinek a megtérítésére kötelezhetõ pernyertességétõl függetlenül.
• Ha valamelyik fél pernyertessége csak részleges, a bíróság a pernyertesség arányában határoz a perköltéség viselésérôl úgy, hogy az egyes felek által elõlegezett költéségeket figyelembe veszi.
• Abban az esetben, ha az elõlegezett költségek és a pernyertesség és pervesztesség aránya között nincs számottevõ különbség, a bíróság úgy határoz, hogy mindegyik fél viseli saját költségeit.
• Amennyiben a per kártérítésre irányult, vagy egyéb olyan követelés iránt folyt, aminek összegszerû megállapítása bírói mérlegeléstõl függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelõ perköltség megfizetésére, ha a bíróság a keresetlevélben követelt összegnél kevesebbet ítélt meg, de a követelt összeg nem tekinthetõ nyilvánvalóan eltúlzottnak.

Miután megismertük a perköltséget és annak fizetési szabályait, lássuk a kivételt, a költségmentességet.