Az illeték

Az eljárási illeték

Ezért érdemés kicsit közelebrõl megismerkedni e fogalmakkal.

Az Országgyûlés az állami és állampolgári feladatokhoz való arányos hozzájárulás érdekében létrehozta az 1990. évi XCIII. törvényt az illetékrõl.

E jogszabály alapján az államigazgatási és a bírósági eljárás alanyait illetékfizetési kötelezettség terheli.

Általános szabályként az illeték fizetése az eljárást indító felet kötelezi.

A jogszabály azonban mint általában, most is meghatározza a kivételeket; mely esetekben jogosultak a felek illetékmentességre.

Az illetékmentességnek két köre van:

• az úgynevezett alanyi (személyes) illetékmentesség, amit a törvény az általános szabályai között határoz meg;
• a tárgyi illetékmentesség, amit az egyes illetékfajtáknál ír le.

Mindezek alapján a mi esetünkben is az a logikus és praktikus, ha itt ismertetjük a személyes illetékmentességet, hiszen ez valamennyi késõbbi illetékfajtára érvényes, a tárgyi mentességet pedig az egyes eljárások között tárgyaljuk, kiemelve közülük azokat, amelyek tanulmányunk témája szempontjából érdekesek lehetnek.

Személyes illetékmentesség illeti meg a következõket:

• magyar állam;
• helyi önkormányzat;
• nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási önkormányzat;
• költségvetési szerv;
• állampolgári szervezet (!);
• egyházak;
• alapítvány (!);
• vízgazdálkodási társulat.

Az utolsó öt szervezetet csak akkor illeti meg az illetékmentesség, ha az eljárás megindítását megelõzõ naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységébõl származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.

Ezek alapján tehát azok a szervezetek, amelyekre a fentiek vonatkoznak, akár ne is olvassák tovább tanulmányunk illetékkel foglalkozó részét.

Azoknak, akik nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, folytatjuk az illetékre vonatkozó rendelkezések ismertetését.

Az államigazgatási eljárás illetéke

Az államigazgatási eljárásban az illeték tárgya nem meghatározott összeg, hanem maga az államigazgatási cselekmény.

Az általános államigazgatási illeték mértékét a jogszabály 500,- Ft-ban határozza meg az elsõfokú eljárás során.

A fellebbezési illeték - abban az esetben, ha az eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett összeg minden megkezdett 10.000,- Ft-ja után 100,- Ft, de legalább 1.000,- Ft, legfeljebb 200.000,- Ft.

Mint arra már utaltunk, a személyes illetékementességen kívül van az úgynevezett tárgyi illetékmentesség.

Az államigazgatási törvény 30 pontban ismerteti a tárgyi illetékmentes ügyek körét. Ezek felsorolásától most eltekintünk, csak azokat említjük meg, amelyek témánk szempontjából lényegesek lehetnek.

Tárgyi illetékmentes:

• a közérdekû bejelentés, panasz elbírálására irányuló eljárás;
• a széles körben fenyegetõ veszély elhárítása céljából, a tulajdonos vagy a kezelõ, használó helyett viselt költségek megtérítésére irányuló eljárás;
• a költségmentesség feltételei meglétének igazolásához kiállított irat;
• a kisajátítási, a földrendezési és a földfelajánlási eljárás, valamint az ilyen eljáráshoz szükséges irat;
• az állategészségügyi eljárásban kezdeményezett eljárás;
• a szabálysértesi eljárás kezdeményezése (kivéve: becsületsértés és magánlaksértés).

Külön szabályozza az illetéktörvény a környezetvédelmi és természetvédelmi eljárások illetékét.

A környezetvédelmi és természetvédelmi államigazgatási eljárásban:

• az alapeljárás illetéke: 500,- Ft;
• a fellebbezés illetéke:
  • kérelemre indult eljárásban az alapeljárás illetékének a kétszerese;
  • hivatalból indult vagy folytatott eljárásban a határozat elleni fellebbezés esetén: 2.000,- Ft;
  • veszélyes hulladék bírságot, zajbírságot, lészennyezési és természetvédelmi bírságot megállapító határozat esetén a fellebbezéssel megtámadott bírságösszeg minden megkezdett 1.000,- Ft-ja után 20,- Ft, de legalább 600,- Ft.

Mint azt a tanulmány korábbi részeiben már említettük, a másodfokú államigazgatási határozat ellen nincs helye további fellebbezésnek, de az a bíróságnak beadott keresettel 30 napon belül megtámadható.

A polgári bírósági eljárás illetéke

Bírósági eljárást kezdeményezhetünk a másodfokú államigazgatási határozat megtámadásakor, vagy lehetnek olyan helyzetek, hogy a jogérvényesítés egyetlen lehetséges, illetve ésszerû módja az, ha közvetlenül a bírósághoz fordulunk jogvédelemért.

1. Abban az esetben, ha az államigazgatási hatóság határozatát támadjuk meg a bíróság elõtt (az általánoshoz képest ez a speciális helyzet), tételes illetéket kell fizetnünk, amelynek összege: 6.000,-Ft.

2. A polgári peres eljárásban az illeték megállapításának alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitás követelés, illetve követelésrész értéke.

3. Azokra az esetekre, ha ilyen módszerrel a pertárgy értékét nem lehetne megállapítani a polgári peres eljárásról szóló jogszabály tételesen felsorol néhány (számunkra érdektelen) perre vonatkozó pertárgy értéket.

4. A többi esetben, ha az általános szabály szerint nem állapítható meg a pertárgy értéke, az illetékszámítás alapja :
   • helyi bíróság elõtt
     • peres eljárásban: 150.000,- Ft,
     • nem peres eljárásban: 75.000,- Ft
   • fõvárosi, illetve megyei bíróság elõtt
   • elsõfokon indult
     • peres eljárásban: 250.000,- Ft,
     • nem peres eljárásban: 125.000,- Ft
   • fellebbezési eljárásban,
     • peres eljárás esetén: 125.000,- Ft,
     • nem peres eljárásban: 70.000,- Ft.
   • a Legfelsõbb Bíróság elõtt:
   • elsõfokon indult
     • nem peres eljárásban: 150.000,- Ft.
   • jogorvoslati eljárásban
     • peres eljárás esetén: 225.000,- Ft,
     • nem peres eljárásban: 100.000,- Ft.

Ha tisztában vagyunk az illeték alapjával, megvizsgálhatjuk az illeték mértékét.

Nézzük az általános szabályt!

Az illeték általános mértéke peres eljárásban: 6%, de legalább 2.000,-, legfeljebb 750.000,- Ft.

Miután áttekintettük az illetékfizetési kötelezettség általános szabályát, vizsgáljuk meg, hogy milyen kedvezmények illetik meg a feleket a bíróság elõtt.

Az illetékkedvezménynek a bírósági eljárás során három fajtája van:

1. illetékmentesség;
2. mérsékelt illeték;
3. illetékfeljegyzési jog.

Illetékmentesség esetében is a már megismert két formával találkozunk, az egyik a személyes, a másik a tárgyi illetékmentesség.

Az illetéktörvény a személyes illetékmentességet egy másik fogalomhoz, a költségmentességhez köti, amikor megállapítja, hogy nem kötelezhetõ illeték fizetésre az, aki a külön jogszabály szerint költségmentességet vagy e törvény szerint illtékmentességet élvez.

Magával a költségmentességgel késõbb, külön címben foglalkozunk, így itt csak azt jegyezzük meg, hogy aki költségmentességet élvez, az egyben illetékmentességre is jogosult.

A személyes illetékmentesek körét az általános részben már tárgyaltuk, így áttérhetünk a tárgyi illetékmentességre, de ezzel a kérdéssel nem érdemes foglalkoznunk, mert a köre nem érinti tanulmányunk témáját.

Jó, ha megismerkedünk a mérsékelt illeték esetével, hiszen lehetõség van arra, hogy a már lerótt illeték egy részét visszaigényeljük, így

1. A peres eljárás illetékének 10%-a az illeték, ha
   • a felperes legkésõbb az elsõ tárgyaláson eláll a keresettõl;
   • az elsõ tárgyalás után a pert szüneteltetik, és e szünetelés folytán a per megszûnik;
   • az alperes az elsõ tárgyaláson elismeri vagy az elsõ tárgyalás elõtt teljesíti a követelést;
   • a felek az elsõ tárgyaláson egyezséget kötnek;
   • az elsõ tárgyaláson közösen kérik a per megszüntetését.
2. A peres eljárás illetékének 30%-a a lerovandó illeteték, ha az elsõ tárgyalást követõen az eljárás
   • szüneteléssel vagy
   • a felperes keresettõl való elállása miatt szûnik meg, illetve
   • a felek közösen kérik a megszüntetést.
3. Az illeték a peres eljárás illetékének 50%-a, ha az egyezségkötésre az elsõ tárgyalást követõen kerül sor.

ad 3.

Az illetékfeljegyzési jog ismertetésekor vissza kell térnünk arra, a fejezet elején már említett szabályra, hogy az eljárást kezdeményezõ fél kötelezettsége leróni az illetéket, majd az eljárás befejeztével a bíróság ítéletében a pervesztes felet kötelezi annak megfizetésére.

Az illetékfeljegyzési jogban a jogszabály lehetõséget ad az eljárást kezdeményezõ félnek, hogy az illeték megfizetése nélkül indítsa meg az eljárást. Tehát mentesül az illeték elõzetes megfizetésének kötelezettsége alól, és majd az eljárás végén az a fél fizeti meg az illetéket, akit erre a bíróság kötelez. (Pervesztesség esetén lehet akár az a személy is, aki a feljegyzési jogot kapta.)

A jogszabály a következõképpen fogalmazza meg ezt a jogosultságot:

"Abban az esetben, ha az illeték megfizetése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíteni lehet az illeték elõzetes megfizetése alól, különösen ha a lerovandó illeték a fél és házastársa, valamint vele egy háztartásban élõ, általa eltartott gyermekei elõzõ adóévben elért adóköteles jövedelme 25%-át meghaladja."

Mindez azt jelenti, hogy a jövedelmi viszonyok igazolása mellett kérelmet kell elõterjeszteni a bíróságnak, ahol döntenek arról, hogy megadják-e ezt a jogot vagy sem.

A törvény kötelezõen is meghatároz néhány esetet, amikor az illetékfeljegyzési jog a jövedelmi viszonyra való tekintet nélkül megilleti a felet.

Ezek közül megemlítjük azokat, amelyek megítélésünk szerint tanulmányunk szempontjából is lényegesek lehetnek:

• személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott, illetve olyan kár megtérítése iránti igény esetén, amikor a személy élete, testi épsége vagy egészsége is veszélyeztetve volt;
• bûncselekménybõl, szabálysértésbõl származó kár megtérítése iránti per esetében;
• személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perben;
• közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése ügyében;
• közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti eljárásban.