AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JOGI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL GYAKORLATI JOGI FORMÁI
A törvény alapkoncepciója világos és jó: meg kell határozni a személyes adatok védett körét. Az e körön kívül levõ adatokról fõ szabályként feltételezzük, hogy közérdekûek, tehát nyilvánosak, de egyéb nyomós közérdekekre hivatkozva meghatározunk kivételeket. A koncepciót azért tartjuk jónak, mert elvileg a minimálisra csökkenti a bizonytalanságot. Világos definíciót kapunk a személyes adatról (meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az abból levonható, az érintettre vonakozó következtetésekkel együtt). Ezután az összes többi adat közérdekûnek minõsül és hozzáférhetõ, ha nem nyilvánította azt a törvény alapján arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká, vagy nyilvánosságát az Adatszolgáltatási törvényben meghatározott témakörökben törvény általános érvénnyel nem korlátozza.
A korlátozások, mint láttuk, két csoportba sorolhatók: az arra törvény által feljogosított szerv valamely konkrét adatot elõzetesen szolgálati vagy állami titokká nyilvánított; illetõleg maga az adatvédelmi törvény meghatározott ügycsoportokat, amelyek adatait külön egyedi határozat nélkül sem lehet kiszolgáltatni.
Ez a jogi okfejtés végül oda vezet, hogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján az államtitok és a szolgálati titok joghatályosan nem is létezik. Nyilvánvalóan a joggyakorlat szükségszerûen szemet huny a szabályozási anomália felett, és elfogadja a törvénynél alacsonyabb szintû felhatalmazást is.
Ezek az ügykörök a honvédelmi, nemzetbiztonsági, bûnüldözési vagy bûnmegelõzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekekkel, külügyi kapcsolatokkal, nemzetközi szervezetekkel vagy a bírósági eljárással összefüggõ információk.
Az üzemi, vállalati titkot másik jogág, a polgári jog védelmezi a maga sajátos eszközeivel. A Ptk. 81. §-a alapján:
Láthatjuk, hogy ennek alapján nem jogellenes az üzleti vagy üzemi titok megszerzése, sõt a törvény szerint a nyilvánosságra hozatalhoz is kapcsolódhatnak a személyhez fûzõdõ jogoknál erõsebb olyan érdekek, amelyek a nyilvánosságra hozatal jogosulatlanságát megszüntetik.
Álláspontunk szerint a környezetvédelemmel kapcsolatos adatok kiszolgáltatását a hatóságok semmiképpen sem tagadhatják meg üzemi vagy üzleti titokra való hivatkozással, már csak azért sem, mert ez a kategória a rájuk vonatkozó törvényi szabályozásban nem szerepel.
Ugyanakkor ha a gazdálkodó szervezet úgy érzi, hogy az üzleti titkát jogosulatlanul hozták nyilvánosságra vagy azzal visszaéltek (pl. a konkurencia pozícióját erõsítették vele stb.), a polgári jog eszközeivel védekezhet. Akciója, keresetindítása álláspontunk szerint nem lehet sikeres - még az õt ért esetleges károsodás, pl. üzleti hírnevének és emiatt gazdasági forgalmának romlása esetén sem -, ha az adat felhasználása és nyilvánosságra hozatala nyomós környezetvédelmi érdekbõl történt.
Ettõl eltérõ lehet a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban állók tevékenységének megítélése. Ha a munkaszerzõdésben vagy a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályban (pénzintézeti dolgozóknál külön jogszabályban, egyébként a Munka törvénykönyve, vagy speciálisabban a kollektív szerzõdés esetleg egyéb belsõ szabályzatban) kikötötték az üzemi titok védelmét, akkor annak megszegése munkajogi következményeket, adott esetben a munkaviszony megszünését vonhatja maga után.
E bonyolult fejtegetést röviden összegezve általánosságban megállapíthatjuk, hogy nem igaz az a gyakran elhangzó tézis, hogy a közérdekû adatok nyilvánossága és a vállalati üzemi titkot védõ rendelkezések szöges ellentétben állnak egymással, és az ellentét feloldhatatlan lenne.
Az adatvédelmi biztosnak - õ az információhoz jutás jogának egyik intézményi biztosítéka - a már említetten kívül is széles körû ellenõrzési joga van. Megválasztásának feltételeibõl következõen nagy szakmai tekintéllyel is kell rendelkezzen. Ez az informális hatalom biztosítja azt, hogy az adatvédelmi ombudsman hatékonyan járjon el az adatszolgáltatás megtagadásával kapcsolatos ügyekben, még akkor is, ha a tényleges, kötelezõ határozatot nem õ, hanem a bíróság adhatja ki. A megyeszékhelyi városi bíróságok az ügyben soron kívül járnak el.
A magyar jogrendszerben ma már csaknem általános az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának a lehetõsége. Ez a tájékozódás állampolgári jogának másik intézményi biztosítéka is.
Az 1992. évi LXIII. törvény 19. § (1) bekezdése rendelkezéseinek alapján a hatóságok kötelesek elõsegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását oly módon, hogy rendszeresen közzé vagy más módon hozzáférhetõvé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb adatokat, így a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, a birtokukban levõ adatfajtákra és a mûködésükrõl szóló jogszabályokra vonatkozókat. A törvény megfogalmazása kissé ellentmondásos, mert a példaként felsorolt statikus adatok éppen nem azok, amelyek rendszeres közzétételére szükség van. Ezekkel kapcsolatosan nyilván elegendõ, ha a hivatal egyszer kibocsát egy tájékoztató kiadványt. Álláspontunk szerint - az adatvédelmi ombudsman hatékony közremûködésével - e törvényi rendelkezés alapján a legfontosabb adatszolgáltatóktól évente érdemi, a felügyelt, vizsgált területre vonatkozó adatok közzétételét lehetne megkövetelni.
Valójában a közérdekû adatok általános szabályozása hasonló gondolatmenetet követ. Mint láttuk, az összes hatóság köteles aktívan is közremûködni a közösség információ-ellátásában, nem pedig csak passzívan kiszolgáltatni a kért adatokat.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra (ÁNTSZ) vonatkozó szabályozás valamivel több támpontot ad az aktív és a passzív információ-szolgáltatási kötelezettség közötti határvonalról, amikor az életet vagy egészséget veszélyeztetõ mértékû környezetszennyezésrõl szól. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ÁNTSZ-re ne vonatkozna a rendszeres beszámolási kötelezettség, amelyet az 1992. évi LXIII. törvény 19. §-ából levezettünk.
Érdekes, jelenleg ritkán elõforduló jogintézmény az Áe 13. § (2) bekezdése szerint az érdekeltek értesítése:
Jelenleg a környezetvédelmi jogszabályok ilyen értesítési kötelezettséget nem írnak elõ, pedig kézenfekvõ lenne, és az adott területen mûködõ környezetvédelmi szervezetek munkáját nagymértékben megkönnyítené.
Mindenesetre önmagában ígéretes a jogintézmény létezése. A környezetvédelmi kódex tervezetének elõkészítésekor javasoltuk felhasználását, azonban eddig nem került a tervezetbe erre vonatkozó rendelkezés.
Már ma is használhatók ellenben az Áe. 41. §-ában biztosított rendkívül széles iratbetekintési jogok. Eszerint a közigazgatási szerveknek az ügyfélen és képviselõjén kívül más személynek vagy szervezeteknek is meg kell hogy engedjék az iratokba való betekintést vagy másolat készítését, ha igazolják, hogy az iratok tartalmának ismerete jogaik érvényesítése vagy feladataik teljesítése céljából szükséges. Mivel a környezetvédõ szervezetek alapszabályukban rögzített feladata esetleg éppen az, hogy területük környezeti állapotát, az arra vonatkozó ügyeket áttekintsék, a mi értelmezésünk szerint az Áe 41. §-a alapján joggal igényelhetik a betekintést egyes államigazgatási iratokba. A betekintés joga egyébként együtt jár az iratokról másolat készítés jogával.
A gyakorlatban azért használják rendkívül ritkán ezt a szabálysértési szankciót, mert nagysága esetleg felmérhetetlen: elképzelhetõ, hogy miatta valaki egész életére megbélyegzetté válik egy közösségben, ami messzemenõen nem áll arányban egy szabálysértés súlyával, társadalomra való veszélyességével. Ez azonban, úgy gondoljuk, szélsõ eset.
Környezetkárosító szabálysértés esetében, különösen, ha az elkövetõ egy gazdálkodó szerv képviseletében járt el, igenis elképzelhetõ, sõt kívánatos lenne e szankció alkalmazása.