Állampolgári részvétel a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium gyakorlatában

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) gyakorlatát értékelve meg kell állapítanunk, hogy ez a minisztérium sem tesz eleget a Jogalkotásról szóló törvény 29. §-ában írt követelménynek. Ugyanakkor legújabb tapasztalataink szerint a környezetvédelmi tárca - a hozzá tartozó terület természetébõl következõen - mégiscsak tovább ment a többi minisztériumnál az állampolgári részvétel elõsegítésében, adott esetben munkájának felhasználásában.

Elsõsorban meg kell említeni a készülõ környezetvédelmi kódex megalkotásában a széles körû állampolgári részvételt. Úgy tûnik, a minisztérium megérezte, hogy a többi kormányszervvel vívott presztízsharcban - aminek tétje az, hogy a környezetvédelmet ne tekintsék mintegy mellékes témának például a források szétosztásakor vagy az érdekérvényesítés egyéb eseteiben - lényegében felhasználhatja az állampolgári részvételt, a közösségek támogatásában rejlõ politikai erõt.

Ezenkívül a környezetvédelmi alap egy részének elosztását végzõ bizottság munkájában szintén résztvesz a környezetvédelmi civil szervezetek egy képviselõje. Ugyanakkor az alap elosztásával más állampolgári szervezetek élesen támadják a minisztériumot (lásd a 4. példát)

4. példa

A budapesti Levegõ Munkacsoport álláspontja szerint különösen aggályos az alap 25%-át kitevõ rész elosztási mechanizmusának szabályozatlansága, áttekinthetetlensége. Bár azzal sem értenek mindig egyet, ahogyan a minisztérium elosztja a szóban forgó összeget, azt azonban, hogy az elosztásnak nincsen világosan követhetõ eljárása, eleve helytelennek tartják.
A polémia többek között az újságok hasábjain folytatódik. Témánk szempontjából mindenesetre tanulságos, hogy az állampolgári részvétel milyen szines formákat ölthet a jogi kérdéseket illetõen is. Az egyik szervezet, mint láttuk, jogalkotási kérdésekben, a másik pedig gazdasági, elosztási kérdésekben tesz szert egyre nagyobb szaktudásra és értékes tapasztalatokra.

A KTM-nek az állampolgári részvétel elõsegítése érdekében tett hasznos kezdemé-nyezésének tartjuk, hogy a minisztériumban lérehoztak egy olyan szervezeti egységet, amely kifejezetten az állampolgári szervezetekkel való kapcsolattartást kapta feladatául. Más kérdés, hogy a környezetvédelmi miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 43/1990. (IX. 15.) MT. számú rendelet kifejezetten kötelezi a minisztert arra, hogy folyamatosan kapcsolatot tartson az állampolgári szervezetekkel és mozgalmakkal, tartsa számon a közösség véleményét a környezetvédelemrõl. (lásd az 5. példát)

5. példa

Egy a minisztérium említett szervezeti egysége által összehívott, a termékdíj elosztásának elveit megvitató tanácskozást az állampolgári részvétel szempontjából rendkívül tanulságosnak tartottuk. Ezen a minisztérium képviselõi jó példáját nyújtották a hivatalok és a laikusok megfelelõ kapcsolatát elõsegítõ attitûdnek. Minden álláspontot türelmesen végighallgattak, igyekeztek minden megjegyzésre reflektálni és több érdemi párbeszéd alakulhatott ki.
Ugyanakkor a rendkívül hosszúra nyúlt értekezlet felvetett bizonyos módszertani kérdéseket is. Az állampolgári szervezetek hozzászólói között ugyanis akadt néhány önmagát szükségtelenül ismétlõ, szakmailag nem kellõen felkészült is. Idõnként az az érzésünk támadt, hogy önmagán kívül lényegében senkit sem képvisel.
Talán nem lenne haszontalan, ha a nagyobb környezetvédelmi szervezetek - a kérdés túlformalizálása nélkül - komolyabb figyelmet szentelnének annak, hogy kit delegálnak a hasonló eseményekre, illetõleg a delegált személyeket milyen, legalább részben kötött mandátummal látják el.


REC * PUBLIKÁCIÓK * ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL A KÖRNYEZETVÉDELMI DÖNTÉSHOZATALBAN *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JOGI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL GYAKORLATI JOGI FORMÁI

PREVIOUS NEXT COVER PAGE HOME PAGE