AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JOGI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL GYAKORLATI JOGI FORMÁI
Régi igény, hogy az ország sorsát vagy akár egy kisebb rész, régió vagy város sorsát meghatározó döntésben benne legyen a népakarat, azaz a döntés feleljen meg a többség akaratának. Ugyanakkor a szakismeret is játsszon szerepet a döntésben, nehogy a testvéri egyetértésben elfogadott döntés igazából az érintett közösség, rövid vagy hosszabb távú érdekeivel szöges ellentétben álljon.
Az állami döntések túlnyomó többségét hivatásos államigazgatási szakemberek hozzák, illetve hajtják végre. Ugyanakkor ezeknek a szakembereknek önálló érdekeik alakulnak ki, tehát a döntések célszerûsége mégis torzulhat. Már csak ezért is elengedhetetlen az állampolgári részvétel, mint bizonyos kontroll a döntéshozók fölött.
Vannak olyan kérdések, amelyekhez viszonylag kevés speciális szaktudás kell, ellenben az állampolgárok például helyismeretük, élettapasztalatuk alapján a hivatásos döntéshozóknál megalapozottabb döntésre képesek.
Törvényszerû, hogy a túlnyomórészt csak profik által eldönthetõ és a közvetlen demokratikus úton is eldönthetõ ügyek aránya az államszervezetben a helyi szint felé közeledve az utóbbiak javára változik. Ez az, amiért a helyi önkormányzatok szintjén lehet a leghatározottabb az állampolgári részvétel, és ezen a szinten jelenhetnek meg valóban élõ és rendszeresen mûködõ közvetelen demokratikus intézmények is. Az önkormányzati törvény erre több lehetõséget is tartalmaz: a közmeghallgatást, a lakossági fórumokat és ide sorolható még a részvételi formaként külön nem szabályozott, de legalább nem tiltott részvételi jogosultság az önkormányzati testületi üléseken. Végül, de nem utolsósorban, az állampolgári részvétel nem jogi eszközei is a helyi szinten mûködnek a leghatékonyabban.
A törvény idézett rendelkezése a szóban forgó fórumok közül felsorol néhányat, mint község- vagy várospolitikai fórum, városrész-tanácskozás, falugyûlés. Az elnevezés maga nem lényeges, a felsoroltak nem jogi fogalmak, jogszabályi meghatározásuk, alaki és tartalmi követelményeik nincsenek rögzítve.
Szemben a közmeghallgatással, amit a törvény erejénél fogva kötelezõ évente legalább egyszer megtartani, a fórumokkal kapcsolatosan a törvény nem határozza meg, hogy milyen sûrûn kell tartani azokat, és nem tér ki olyan lényeges kérdésekre sem, hogy milyen módon, mennyi idõvel a fórum elõtt kell értesíteni a lakosság érintett körét. Ugyanakkor álláspontunk szerint az Önkormányzati törvényben szereplõ elõírás, hogy a "fórumok rendjét" a képviselõtestületnek meg kell határoznia, éppen e feltételek konkretizálásának a kötelezettségét jelentik.
Önként adódik, hogy a helyi környezetvédelmi szerveknek tájékozódniuk kell a szervezeti és mûködési szabályzatból vagy annak valamely mellékletébõl a fórumok rendjérõl, és részvételükkel kell aláhúzniuk a törvényi rendelkezés szükségességét.
Felmerül az a kérdés is, hogy mi a teendõ, ha az önkormányzat nem szabályozta a fórumokat, vagy szabályozta, de megfeledkezik azok megtartásáról.
Az elsõ esetben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. §-a alapján mód van a jogalkotó szerv mulasztásban megnyilvánuló törvénysértése miatt az Alkotmánybírósághoz fordulni, amely, ha a kérést megalapozottnak tartja, felhívja az adott önkormányzatot a mulasztás pótlására.
A második esetben az önkormányzati törvény 98. § a) pontja alapján az önkormányzat felett törvényességi ellenõrzést ellátó köztársasági megbízotthoz kell fordulni, aki a következõ szakasz (2) bekezdés c) pontja alapján az ügyben kezdeményezheti a képviselõtestület összehívását és a vétkes tisztségviselõ felelõsségének megállapítását.
| 2. példa Ennek ellenére egy konkrét példából látható, hogy esetenként még így is milyen jelentõs szerepe van a környezetvédõ állampolgári szerveze-tek részvételének. A szóban forgó ügyben az egyik belvárosi önkor-mányzat egy teljes történelmi városrész gigantikus átépítésének a tervével foglalkozik, föld alatti garázsokkal és kultúrális, idegenforgalmi központok-kal. A beruházás természetesen kedvezõ hatással van a kerület gazdasági helyzetére, azonban a megvalósítással és következményeivel járó környezetvédelmi hatások ellene szólnak. A környezetvédelmi szerveze-tek tehát tiltakoztak a terv ellen, és ezután hosszú játszma kezdõdött közöttük és az önkormányzat között. A játszma tétje szemmel láthatóan az volt, hogy sikerüljön olyan önkormányzati képviselõtestületi ülést tartani, amelyen a környezetvédelmi szervezetek nem vesznek részt, és így nem tudnak a készülõ döntésrõl információkat szerezni. |
A nyugati környezetvédõ szervezetek gyakorlatában számos jó példát találunk a lakosság véleményének kifejezésére. Ilyen például a képviselõk levelekkel való elárasztása, a fogadó órájukon vagy más módon való meggyõzése. Egy kisvárosban vagy faluban, ahol a képviselõ a választóinak közvetlen közelében él, aligha hagyható figyelmen kívül ez a lehetõség.
Maga a képviselõtestület is kénytelen számolni a lakosság véleményével, hiszen az hajtja vagy nem hajtja végre határozatait.
Ezek azok az okok, amelyek miatt úgy véljük, a helyi önkormányzat mûködése a közvetlen és közvetett demokrácia elegye, szemben a felsõbb szintû kormányzati munkával, ahol a szakmai elem természetesen sokkal inkább túlsúlyba tud kerülni.
A népszavazásról és a népi kezdményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvény eredetileg szabályozta a két jogintézménynek mind a helyi, mind az országos formáját, de a helyi szintû szabályozást késõbb átvette az önkormányzati törvény. Az említett jogintézményeket mintegy kiegészítve szól a törvény az aláírásgyûjtés jogosultságáról, mivel az többnyire az említett jogintézmények elõkészítõ fázisának nélkülözhetetlen eleme. Az aláírásgyûjtésrõl fontos megemlíteni, hogy az nem végezhetõ munkahelyen, fegyveres testületeknél, tömegközlekedési eszközön és egészségügyi intézményben.
Az országos népszavazást az Országgyûlés rendeli el. Kezdeményezési joga van a köztársasági elnöknek, a kormánynak, legalább 50 országgyûlési képviselõnek együtt, vagy legalább 50.000 választójogosult állampolgárnak. Ebben az esetben a kérdés föltevését értelmezésünk szerint az 1989. évi XVII. törvény 9. § (3) bek. b) pontja alapján az Országgyûlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Állandó Bizottsága fogalmazza meg.
Nem elhanyagolható különbség, hogy ha 100.000 állampolgár kezdeményezi a népszavazást, akkor az országgyûlés köteles azt elrendelni, mégpedig abban a megfogalmazásban, ahogyan az az indítványban szerepel.
A helyi népszavazás esetében a választójogosultsággal kapcsolatos követelmény kiegészül, mert csak az a választópolgár jogosult a részvételre (és álláspontunk szerint ez nemcsak a szavazásra, hanem a kezdeményezésre is kiterjed), akinek az adott településen állandó lakóhelye van. (Az önkormányzati tv. 45. § (2) bekezdése alapján ebbõl a szempontból kivételnek számítanak az üdülõterületek.)
A helyi népszavazást a helyi képviselõtestület írja ki. Kezdeményezésre jogosult a törvény 48. § (1) bek. c) pontja alapján a helyi állampolgári szervezet vezetõ testülete (!) is, továbbá az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok 10%-ánál, és nem lehet több a 25%-ánál.
Ezzel együtt a helyi népszavazásról szóló önkormányzati rendeletben a választópolgároknak egy olyan százalékát is meg kell határozni, amely felett az országos szintû népszavazásnál látott szabályokhoz hasonlóan a népszavazás kiírása már kötelezõ. Vitatott, hogy ennek a számnak is az adott 10-25%-os határon belül kell-e mozognia. A magunk részérõl inkább azt tartjuk elfogadhatónak, hogy az önkormányzat szabadon határozza meg ezt a felsõ határt, amelynek mindössze a még mérlegelést engedõ százaléknál kell magasabbnak lennie.
Mind országos, mind helyi szinten az akár kötelezõen, akár mérlegelés alapján elrendelt népszavazás eredménye kötelezõ a testületre nézve.
Az Országgyûléshez legalább 10.000 ember nyújthat be népi kezdeményezést, amirõl ugyancsak egy állandó bizottság - nem a jogi és igazgatásügyi, hanem a téma szerint illetékes - véleménye alapján az Országgyûlés dönt.
Kötelezõ az Országgyûlés napirendjére tûzni a népi kezdeményezésben meghatározott tárgykör megtárgyalását, ha azt legalább 50.000 állampolgár kéri.
Helyi szinten a népi kezdeményezés szabályait a népszavazáséhoz hasonlóan rögzítették; a képviselõtestület döntésétõl függõ kezdeményezést az önkormányzati rendeletben megjelölt, a választópolgárok 5%-a és 10%-a közötti számú választópolgár teheti meg, a kötelezõ napirendre tûzést pedig ennél több, ugyancsak a rendeletben meghatározott számú választó kezdeményezheti.
Mind a helyi népszavazással, mind a helyi népi kezdeményezéssel kapcsolatosan utalunk a lakossági fórumok szabályozásánál elmondottakra: a törvényben elõírt szabályozás elmulasztása esetén az Alkotmánybíróság intézkedését lehet kérni a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés ellen, vagy nem megfelelõ végrehajtás esetén a köztársasági megbízotthoz lehet fordulni.