AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL JOGI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTELHEZ SZÜKSÉGES HÁTTÉRINFORMÁCIÓK
A gazdasági-politikai rendszer átalakításakor a környezetvédelem érdekei különösen háttérbe szorulhatnak. A politikusok, a döntési helyzetben levõk sokszor azt hangoztatják, hogy a környezetvédelemre csak azután lehet komolyabb figyelmet fordítani, ha bizonyos életbevágó gazdasági, szerkezeti átalakításokat végrehajtottunk. Ez a sajátos, leegyszerûsítõ gondolkodásmód nem képes több egyenrangú problémát egyszerre megoldani, mindenképpen igyekszik a feladatokat sorbarendezni. Csakhogy a környezetvédelmi feladatok jelentõs része nem odázható el, a halasztás egyes feladatokat sokszorosan költségesebbé, másokat pedig megoldhatatlanná tesz.
Egy stabil, megállapodott rendszerben a környezetvédelem elõbb-utóbb kivívja az õt megilletõ helyet a társadalom értékrendszerében, a változások alatt azonban "ideiglenesen" háttérbe szorulhat.
A gazdasági növekedés mint cél szintén komoly veszélyt jelenthet a környezetre. A mai fogalmak szerinti gazdasági növekedés mind több és több erõforrást igényel, a folyamat végén pedig egyre több hulladékot termel. Ráadásul, paradox módon a növekedés húzóágazatai egyre kevesebb munkaerõt igényelnek, így végsõ soron a fejlõdés, a termelés tökéletesedése munkanélküliséghez is vezethet. A munkanélküliség pedig szerte a világon az egyik legfontosabb érv a környezetvédelemmel szemben: a mindennapi kenyérgondokkal küszködõket könnyû meggyõzni arról, hogy a környezetvédõk az ellenségei. A környezetvédelmi mozgalmak ellen egyre átgondoltabban, szervezetteben fellépõ környezetszennyezõk a munkanélküliséggel fenyegetett társadalmi rétegekben szövetségest találhatnak. A hagyományosan felfogott gazdasági növekedésnek tehát van egy másodlagos, a környezetvédõ mozgalmak gyengítésén keresztül érvényesülõ negatív hatása is. Megjegyezzük, hogy a hazai környezetvédõknek véleményünk szerint ma még meg van a lehetõsége, hogy ezt elkerüljék, és az emberekben tudatosítsák, hogy az õ hosszútávú érdekeiért lépnek fel.
A magyar gazdaság átalakításához a gazdasági fejlõdés fogalmának sokkal modernebb felfogásra lenne szükség, ami nem elsõsorban a gazdasági növekedés mennyiségi mutatóinak, hanem az emberek életminõségének a javítását tekintené értéknek. A közgazdászok már több éve kidolgozták a gazdasági növekedés környezetvédelmi szempontból is elfogadható fogalmát és mutatóit.
Ha igaz az, hogy maga az átmenet a piacgazdaságba a környezetre nézve különösen nagy veszélyekkel járhat, ráadásul az átmenet végére kitûzött cél, a "gazdasági növekedés" sem ígér alapvetõ javulást ebbõl a szempontból, akkor a környezetért aggódó állampolgárok és állampolgári csoportosulások különösen nehéz idõszak elé néznek. Létfontosságú ezért, hogy a rendszerváltás másik lényeges elemét, a politikai demokrácia bõvítését kellõképpen felhasználják.
Magyarországon még a nyolcvanas évek elsõ felében sem alakíthattak az állampolgárok szabadon egyesületet és nem nyilváníthattak ellenõrzésmentesen véleményt. Ilyen körülmények között természetesen a környezeti érdekekért sem lehetett hatékonyan szót emelni, amire jó példa a bõs-nagymarosi államközi szerzõdés is.
A pártállami rendszer lebontása és annak jogi következményei (alkotmánymódosítás, egyesületi törvény stb.) ma már lehetõvé teszik a környezet iránt elkötelezett állampolgároknak, hogy egy-egy ügyben szervezetten és hatékonyan lépjenek fel.
A Legfelsõbb Bíróság nyilvántartása szerint 1993-ban már több mint 2700, legalább részben környezetvédelemmel foglalkozó egyesület és alapítvány volt Magyarországon. Igaz, ezek nagy része csupán a személyi jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvény adóalapcsökkentõ rendelkezései miatt tüntette fel célkitûzései között a környezetvédelmet. Azért persze, mert nem vagy nem elsõsorban környezetvédelemmel foglalkoznak, többségük tiszteletreméltó és hasznos egyéb társadalmi célt követhet. Akad azonban néhány kifejezetten profitorientált vállalkozás, utazási iroda, építési vállalat, amelyik így kíván jogtalan elõnyhöz jutni. Ezeket a Polgári törvénykönyv 74/F §-ában elõírt ügyészségi törvényességi felügyeletnek kell kiszûrnie. Sajnos az ügyészség ezzel foglalkozó, általános felügyeleti szakágának a lehetõségei az utóbbi idõben mintha beszûkülnének (pl. személyi helyzet, általános jogi eszközök), ezért nem képes arra, hogy vizsgálatai során az összes ilyen visszaélést feltárja.
Bár számszerûen igen sok környezetvédelmi állampolgári szervezet van, azt is meg kell állapítanunk, hogy a ténylegesen környezetvédelmi profilú, azon belül pedig a ténylegesen mûködõ szervezetek száma hazánkban ennél lényegesen kevesebb, kétszáz körül van. Ez azonban a korábbiakhoz képest azonban mégiscsak nagyságrendi változást jelent.
A környezetvédelmi szervezetek között meg szokták különböztetni az ún. bevett szervezeteket és az ún. grassroot szervezeteket. A bevett vagy bevezetett egyesület ismérvei: a formális szervezeti kereteket megtöltõ valódi mûködés, ehhez a megfelelõ anyagi háttér, a bizonyos mértékû függetlenített munkavégzési lehetõség, a nélkülözhetetlen adminisztráció, továbbá a tartalmi mûködésükkel kapcsolatosan az, hogy néhány helyi akciót meghaladó, állandó tevékenységet fejtenek ki. A többi szervezet - a Magyarországon is meghonosodott kifejezéssel élve - ún. grassroot szervezet, ami a helyi közösségekben gyökerezõ, fõként helyi problémákkal foglalkozó alkalmi társulásokat jelent. Ezek többnyire egy kiemelt ügy, cél érdekében tevékenykednek, majd feloszlanak vagy elhal a tevékenységük.
Bármilyen szervezeti formában mûködjenek is, a hazai környezetvédõ szervezetek viszonylag nagy száma mindenképpen örvendetes. Kérdés viszont, hogy az egyesülési, szervezkedési szabadság konjunkturális hatásának elmúltával nem fordul-e majd el az állampolgárok figyelme a közösségi kérdésektõl. Különösen amiatt kell ettõl tartani, mert Közép- és Kelet-Európában a társadalmi szervezeteknek mûködésük során számtalan nehézséggel kell szembenézniük. Anyagi forrásaik rendkívül szûkösek, a hatóságok pedig sokszor nem fogadják barátságosan õket, megnemértéssel, gáncsoskodással kell szembenézniük.
Fel kell figyelnünk arra, hogy a társadalmi mozgalmak, különösen a grassroot szervezetek önmaguk is hordoznak olyan tulajdonságokat, amelyek beeilleszkedésüket, sikeres mûködésüket akadályozzák. Ilyennek tartjuk például azt a környezetvédõ körökben sûrûn elõforduló nézetet, ami szerint a bíróságon bejegyzett egyesületi vagy az alapítványi forma csupán felesleges adminisztrációt okoz, különösen ami a könyvelést és az adóbevallást illeti. Ezt a véleményt egyáltalában nem osztjuk. Nincs még igazán benne a kultúránkban, de adózó állampolgárokká váltunk. Az ezzel kapcsolatos tudásanyag megszerzése, sõt a szükséges adminisztráció elvégzése elõbb-utóbb valamennyiünk számára elkerülhetetlen. A tiszta elszámolás nemcsak a barátság alapja (régi kínai közmondás), hanem a társulási szabadsággal is együtt kell járjon. A modern állampolgár számára amúgy is kikerülhetetlen adminisztratív "kellemetlenségek" nem homályosíthatják el az önálló, tagjaitól független jogalanyiságú, azaz jogi személyiséggel rendelkezõ szervezetek elõnyeit. A formalizált szervezetben elvileg tovább élhet a létrehozásakor mûködõ eszmeiség, akkor is, ha az alapító tagok belefáradtak az ügy gondozásába.
Ezenkívül az egyesületi forma számos egyéb garanciát is nyújt a tagok egymással és a külsõ társadalmi környezettel való korrekt eljárásra. Így biztosítja a kisebbségvédelmet, rögzíti a határozatok meghozatalának bizonyos alapvetõ szabályait stb. Legvégsõ soron minden egyesületi tag bírósághoz fordulhat az egyesület esetleges törvénysértõ magatartása miatt.
Lehet, hogy a kezdetekkor, amikor az állampolgári szervezet alig különbözik egy baráti társaságtól, ezeknek a garanciális szabályoknak kevés gyakorlati jelentõsége látszik. A nagyság átka azonban mindenkit fenyeget. Ha egy egyesület "kinövi magát" és többmilliós vagyonnal gazdálkodik és döntéshozó szervei nagyobb közösség életét komolyan befolyásoló határozatokat hozhatnak, bizony a tagjainak rá kell döbbenniük, hogy szükség van a jogi garanciákra.
Arra is kell gondolnunk, hogy a környezetvédelmi szervezetek ma még nem jelentenek komoly fenyegetést a gazdálkodó egységekre, ezért nincsenek kitéve komolyabb támadásoknak sem. Egy idõ után azonban megtanulhatják a környezetvédõ szervezetek, hogy hogyan lehet több információt szerezni egy-egy környezetszennyezõ cégrõl, és egyre komolyabban beleavatkozhatnak annak "magánügyeibe". Ezzel vége is lesz majd a mézesheteknek, a két oldal között egyre komolyabb összetûzések várhatók. Nem engedhetjük meg, hogy a környezetvédõ társadalmi szervezeteket gazdálkodási szabálytalanságokkal, antidemokratikus mûködéssel, anarchikus felépítéssel stb. vádolhassák ezek során.
A következõ fejezetben szeretnénk segítséget nyújtani a szervezeti keretek szabályos és mûködõképes létrehozásához.