Hogyan kaphatunk részletes tájékoztatást az adott problémáról?

A kormányzat:

1. Gyôzôdjünk meg arról, vajon a kormányzat nem köteles-e bizonyos információval ellátni minket. Ismerjük meg az információ bekérésének módját.
   1. Érvényben van-e olyan jogszabály, amely a kormányzatot bizonyos információk kiadására kötelezi, ha kérelmezzük azt (például az információ szabadságáról szóló törvény vagy a közzétételrôl szóló szabályok)? Szerezzük be a jogszabály szövegét és tanuljuk meg az alkalmazását.
   2. Érvényben van-e olyan jogszabály, amely elôírja a kormányzatnak az állampolgárok tájékoztatását bizonyos döntéseirôl (pl. engedélyezési ügyekben) vagy olyan rendele-teirôl, amelyeket környezetvédelmi törvények megvalósítására ad ki. Ha létezik ilyen jogszabály, szerezzünk be egy másolatot.
   3. Érvényben van-e olyan jogszabály, amely a kormányzatot rendszeres jelentések közzétételére kötelezi a környezet állapotáról, adatokról, stb? Próbáljunk másolatot szerezni az adott jogszabályról és a rendszeres jelentésekrôl. Elôzô évek jelentései is hasznosak lehetnek.

2. Térképezzük fel a környezetvédelmi döntéseket hozó országos, regionális és helyi szintû szervezeteket.
   1. Ki irányítja a környezetvédelmi és szennyezést ellenôrzô hivatalokat és milyen a szervezet felépítése?
   2. Mi a helyi, regionális és országos szintû hivatalnokok szerepe a környezetvédelmi döntéshozatali folyamatokban és mire terjed ki a hatáskörük?
   3. Vannak-e a környezetvédelmi hivataloknak különbözô ügy-osztályai vagy ágazatai ­ például vízszennyezési, levegô-szennyezési, veszélyes hulladékokkal kapcsolatos és természet-védelmi ügyek felülvizsgálatára? Próbáljuk megszerezni vagy elkészíteni az adott hivatalok szervezeti felépítését.
   4. Van-e olyan ügyosztálya a hivatalnak, amely a minket érintô környezetvédelmi problémát szabályozza és felügyeli? Ha igen, melyek azok a törvények és jogszabályok, amelyeknek a megvalósításáért az adott ügyosztály felelôs?
   5. Hol állnak ezek a törvények és jogszabályok az állampolgárok rendelkezésére? Próbáljunk másolatokat szerezni.
   6. Rendelkezik-e az ügyosztály az adott problémára vonatkozó korábbi feljegyzésekkel vagy vizsgálati adatokkal? Hozzá-férhetôek-e ezek a feljegyzések és adatok?
   7. Vannak-e olyan bizottságok a helyi választott önkormányzatban és az ország parlamentjében, amelyek környezetvédelmi ügyekben döntenek, jogszabályokat hoznak és pénzalapokat képeznek a jogszabályok végrehajtására?
   8. Amennyiben vannak ilyen bizottságok, kikbôl áll tagságuk, a tagok hogyan csatlakoztak a bizottsághoz (megválasztották ôket?), mióta dolgoznak az adott bizottságban, kiknek az érdekeit képviselik és vannak-e alkalmazottaik?
   9. Létezik-e az ombudsman intézménye, amit azért hívtak életre, hogy a kormányzati döntésekkel kapcsolatos állampolgári panaszokkal foglalkozzon?

3. Ismerjük meg a kormányzat eljárásait a környezetvédelmi döntések meghozatala és a törvények érvényesítése során.
   1. Milyen eljárás során engedélyeznek bizonyos tevékenységeket és fogadnak el jogszabályokat?
   2. Köteles-e a kormányzat arra, hogy bizonyos idôt (pl. 90 nap) adjon az állampolgároknak egy javasolt engedély, környezet-védelmi hatásvizsgálat vagy jogszabály véleményezésére mielôtt ezek bármelyikét véglegesítené? (Az ilyen idôtartamot észrevételezési idônek nevezik.)
   3. Köteles-e a kormányzat válaszolni az észrevételezési idô alatt benyújtott véleményekre?
   4. Milyen hivatalok hatáskörébe tartozik a környezetvédelmi engedélyek kiadása?

A helyi közösség:

1. Keressük meg azokat az állampolgárokat vagy állampolgári szervezeteket, akik vagy amelyek szintén érdekeltek az adott problémában.
   1. Milyen megfigyeléseket tettek az adott probléma területén és milyen információkkal rendelkeznek?
   2. Kiknek az érdekeit képviselik?

2. Érdeklôdjünk arról, van-e olyan polgár a közösségben, aki ismer más, hasonló problémával küszködô közösséget.
   1. Milyen információkat szerzett a másik közösség az adott problémáról, és milyen lépéseket tettek annak megszünteté-sére?

3. Keressünk olyan embereket a közösségben, akik az adott probléma területén szakértelemmel rendelkeznek. Ilyen személyek lehetnek a biológusok, kémikusok, orvosok, jogi szakértôk vagy mérnökök.
   1. Ismernek-e más, az adott problémával foglalkozó szakértôket?
   2. Mit tud a szakértô a problémáról mondani nekünk?

4. Keressünk olyan embereket a közösségben, akiket az adott probléma közvetlenül érint (pl. valakit, akinél valamilyen sérülést mutattak ki a szennyezés következtében, valakit, aki egy épülô gát közelében lakik, stb.).
   1. Vannak-e jogi követeléseik (pl. a személyüket ért károsodás miatt)?
   2. Rendelkeznek-e speciális eljárási jogokkal valamely lényeges államigazgatási eljárás során (pl. hivatalos félként vehetnek részt, mivel közvetlenül érintettek)?
   3. Érdekli-e ôket a velünk való együttmûködés a probléma megoldására tett kísérleteinkben?

Az ipar:

1. Érdeklôdjük meg, hogy a vállalat (vagy a kormányzat) nem köteles-e információt adni az adott vállalat tevékenységérôl és/vagy környezetvédelmi gyakorlatáról. (Egy társaság üzleti tervei és pénzügyi helyzete néha épp olyan fontos lehet ­ ha nem fontosabb ­ a probléma szempontjából, mint maga a szennyezés kibocsátására vonatkozó információ.)
   1. Van-e érvényben olyan jogszabály, amely elôírja a társaság számára, hogy a környezetvédelemre vonatkozó jegyzôkönyveit nyilvánosságra hozza (pl. éves jelentés a társaságnál tárolt és onnan kibocsátott mérgezôanyagokról, jegyzôkönyv polgári vagy bûnügyi szankciókról, stb)?
   2. Kibocsátott-e az adott társaság pénzügyi helyzetére vagy üzleti terveire vonatkozó információt más célból (pl. a cég részvényeinek lehetséges vevôi számára készített pénzügyi kimutatás, a részvényesek számára készített éves jelentés, vagy akár az adott cég hirdetéseiben található információ)? Elérhetôek-e ezek az információk? (Amennyiben a vállalat kibocsátott részvényekkel rendelkezik, nem árt megfontolni akár egy részvény megvásárlását, amely lehetôvé teszi a részvényesek számára fenntartott információkhoz való hozzájutást és az éves közgyûléseken való részvételt.)
   3. Köteles-e a cég beszámolni a kormányzatnak környezetvédelmi tevékenységérôl (pl. a kormányzati engedély birtokában kibocsátott szennyezôanyag önellenôrzése)? Meg tudjuk-e szerezni ezeket az információkat a kormányzattól a kormányzat birtokában levô információkhoz való hozzájutás törvénye alapján?
   4. Köteles-e a cég beszámolni a kormányzatnak üzleti adatairól (pl. pénzügyi adatok közlése adózás vagy részvénykibocsátás céljából)? Be lehet-e szerezni a kormányzattól ezeket az információkat?
   5. Vannak-e olyan kormányzati jelentések az adott társaságról, amelyeket meg lehet szerezni az információhoz való hozzájutás törvénye alapján (pl. jelentések a törvények végrehajtatásáról, esetleges pénzbírságokról vagy engedélyezési kérelmekrôl)?
   6. Beszerezhetôk-e információk az adott cégrôl a kereskedelmi kamarán vagy az alkalmazottak szakszervezetein keresztül?
   7. Hajlandó-e valamelyik alkalmazott beszélni velünk a társaság környezetvédelmi gyakorlatáról és terveirôl?

2. Ismerjük meg az adott vállalat tulajdonosi és igazgatási szerkezetét.
   1. Kié a cég tulajdona? Magánszemélyek kis csoportja a tulajdo-nos, vagy nyilvános részvényeket bocsátottak ki?
   2. Ki ellenôrzi a vállalat irányítását? A társaság elnöke hozza a fontos döntéseket? Mûködik-e igazgatósági tanács a cégnél, s ha igen, mi a szerepe? Van-e különbség abban, hogy papíron ki a tulajdonos, és valójában ki hozza (vagy befolyásolja) a fontos döntéseket?
   3. Van-e a társaságnál valaki, aki a környezetvédelmi ügyekért felelôs? Milyen pozíciót tölt be a cégnél és mire terjed ki a hatásköre?

3. Mérjük fel a társaság helyzetét az adott közösségben.
   1. Jó-e a társaság megítélése a közösségben? Érdekelné-e a céget, ha egy nyilvános médiakampány hátrányosan befolyásolná a megítélését?
   2. Az adott közösségbôl sok embert foglalkoztat-e az adott cég? Az alkalmazottaknak mi a véleménye a minket érintô problémáról?