Hogyan használjuk ezeket az eszközöket?
Két fél
Az elôzô oldalakon az állampolgári részvétel megszervezésével és annak eszközeivel foglalkoztunk. Az állampolgári részvétel összes formáját aligha lehet felsorolni. Nagyon sok függ a résztvevôk ötletgazdagságától, és ez az ami kimeríthetetlen. Az egyetlen vonás, ami minden részvételi formára vonatkozik, az a jogi keret megléte, amely rögzíti az alapelveket és a feltételeket, beleértve 1) az információhoz való hozzájutást, 2) a részvételi jogot és 3) a panaszhoz, fellebbezéshez és perléshez való jogot. A jogi feltételek mellett azonban nagyon sok informális, demokratikus módja is van az állampolgárok véleménnyilvánításának vagy tiltakozásának. A közös vonás az, hogy az állampolgári részvétel során mindig két fél érdekelt: a döntéshozók (általában a kormány) és az (érdekelt) állampolgárok vagy állampolgári szervezetek. Az eljárásban mindkét félnek megvan a maga speciális szerepe és felelôssége.
A döntéshozók
Az állampolgári részvétel elveit törvény szabályozza. A döntéshozók legfontosabb szerepe az, hogy meghallgassák és tájékoztassák az állampolgárokat. De nem passzívan - arra várva, hogy valaki hozzájuk fordul és kérdéseket tesz fel -, hanem aktívan. Az aktív szerepvállalás általában jelentôs szervezési munkát igényel. Az állampolgárokat tájékoztatni kell a nyilvános viták lehetôségérôl (a vonatkozó jogszabályokról, tervekrôl és engedélyekrôl), az erre vonatkozó információk beszerzési helyérôl, a részvétel módjáról (pl. meghallgatás), valamint arról, hogy milyen módon és hová fordulhatnak panaszaikkal. Az elôzô fejezetekben a különféle lehetôségeket és eszközöket már részletesen ismertettük.
Két szempont érdemel különleges figyelmet: a nevelés és a pénzügyi források. Ahogy ezt már több alkalommal megállapítottuk, a környezetvédelmi ügyek gyakran igen bonyolultak. Az ügyben érdekelt állampolgárok sokszor nincsenek a megfelelô ismeretek birtokában. E tekintetben a döntéshozók elônyösebb helyzetben vannak. Nemcsak több információ áll rendelkezésükre, de a megfelelô szakmai ismeretek birtokában is vannak. Az állampolgári részvétel csak akkor lehet hatékony, ha ezt az eltolódást csökkenteni tudjuk, pl. neveléssel. A nevelés céljából szervezhetnek teljes körû környezetvédelmi kampányokat, intézményes tanfolyamokat (a környezetvédelmi politika vagy a környezetvédelmi tudományok témáiban), vagy pénzzel támogathatják ezeket. Az állampolgári szervezetek fontos szerepet játszhatnak ezen a területen. Ezért számos országban az állampolgári szervezeteket kérik fel, hogy vegyenek részt a nevelési tevékenységben és segítsék azt. A döntéshozó hatóságok szerint ez az állampolgári részvétel formába öntésének hasznos módja, így pénzügyileg támogatják ezeket a szervezeteket. Ez a pénzügyi támogatás lehetôvé teszi az állampolgári szervezetek aktív, nagyon hasznos, és szakmailag magas színvonalú részvételét a tanácsadó bizottságokban, meghallgatásokon, stb. Ugyanakkor ezek a szervezetek az érdekelt és érintett polgárok tájékoztatásának és nevelésének terén fontos információk forrásai is a kormányzat számára.
Az állampolgári szervezetek és a hivatalos testületek ilyen szoros együttmûködése azt a veszélyt rejti magában, hogy a szervezetek beépülnek a hivatalos politikába, és annak támogatóivá válnak. Az állampolgári részvételnek természetesen nem ez a célja. Viszont ha már létezik az állampolgári részvétel hivatalos (jogi) formája, a hatóságok kötelesek pénzügyileg megkönnyíteni a szervezetek és/vagy állampolgárok tevékenységét annak érdekében, hogy az állampolgári részvételben rejlô lehetôségeket kihasználják.
Ebbôl a szempontból a holland példa meglehetôsen egyedülálló. Az elmúlt években az állampolgári szervezetek és a hivatalos hatóságok közötti kapcsolat egyre szorosabbá vált. Nagyon sok esetben a szervezetek tevékenységét a kormány részben vagy teljes mértékben pénzügyileg támogatja, tehát finanszírozza saját maga és döntései ellenzékét. Ez a helyzet jól mutatja azt, hogy a kormányzat kívánatosnak tartja a szoros kapcsolatot állampolgáraival és arra törekszik, hogy ez a kapcsolat mindkét irányban mûködjék. Ezt a "partneri kapcsolatot" a kormányzat új ötletek forrásának tekinti, a környezetvédelem "házôrzô ebének", amely felismeri a környezetszennyezô tevékenységeket, terveket és politikai lépéseket, tájékoztatja a közvéleményt, bôvíti az állampolgárok ismereteit és fejleszti a nevelési tevékenységet.
Az alapvetô támogatáson kívül lehetôség van arra, hogy az állampolgári szervezeteket vagy csoportokat egy bizonyos célra vagy projektre irányuló alapokon keresztül támogassák. Ilyen alapokat hozhatnak létre például független hatástanulmányok elkészítésének finanszí-rozására, vagy adott témákról tájékoztató kampányok szervezésére. Néhány országban ez a fajta projektfinanszírozás az állampolgári részvétel rendszerének szükségszerû eleme. Az Európai Unió, valamint a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és lehetôségeket kínál az állampolgári részvételû projektek finanszírozá-sára, ezeket többnyire "kapacitásteremtés"-ként említik.
Mindebbôl az a következtetés vonható le, hogy az országos vagy nemzetközi hatóságok tudatában vannak az állampolgári részvétel elônyeinek, és annak, hogy kötelesek pénzügyi alapokat képezni a rendszer mûködésének finanszírozására.
A közösség és az állampolgári szervezetek
Az állampolgári részvétel másik oldalának résztvevôi, az állampolgárok és az ôket képviselô szervezetek, bonyolult feladatokkal találkozhatnak. Ezek a feladatok gyakorlatilag olyan bonyolultak, hogy az állampolgárok aligha képesek önmagukban reagálni a döntésekre, tervekre és jogszabályokra. Éppen ezért a szervezettség és az együttmûködés a sikeres állampolgári részvétel nagyon fontos elôfeltétele. Ezekkel a szempontokkal már korábban részletesen foglalkoztunk. Itt csak azt szeretnénk leszögezni, hogy a szervezettség és együttmûködés valamilyen formája nélkül az állampolgári részvétel semmit sem ér, még akkor sem, ha a jogi keretei már megvannak. Ha az állampolgári szervezetek között nincs semmiféle együttmûködés vagy szervezettség, még az is elképzelhetô, hogy az állampolgárok és csoportjaik egymás ellen lépnek fel. Az állampolgári részvétel eszköze ily módon az állampolgárok ellen fordulhat. A döntéshozók meglovagolhatják ezt a helyzetet: döntéseket érvényesíthetnek anélkül, hogy az állampolgárok érveit figyelembe vegyék, hiszen az nem egy kollektív véleményt tükröz, amit ôk vitára bocsáthatnak. Az állampolgári részvétel megfelelô hatékonysága és sikeressége szempontjából nélkülözhetetlen a megfelelô szervezettség. Amint ezt korábban már megállapítottuk, ez lehet a helyi lakosok egyszerû nyomásgyakorló csoportja, de egy hivatalosabb testület, egyesület, vagy alapítvány is, vagy bármi, feltéve, ha világos, hogy mi a célja és ki a felelôs az adott cél eléréséért.
A csoport a szervezettség és az együttmûködés révén szerezhet szakmai ismereteket, gyûjthet tevékenységének céljára vonatkozó adatokat, képezhet alapokat tagsági díjakból és adományokból, továbbá ily módon fejlesztheti a tájékoztató és nevelési tevékenységeit. Ha a szervezetek ezeken a területeken sikereket érnek el, nagyobb esélyük van a kormányzati támogatásra is.
Ezen a módon az ismeretek, erôfeszítések és pénzügyi források szétaprózódása megelôzhetô. Ezen kívül, speciális környezetvédelmi kérdés esetén a különbözô érdekvédelmi csoportok (pl. mezôgazdasági szervezetek, fogyasztói szervezetek, vagy a munkaadók és a munkáltatók szervezetei) akár koalíciót is alakíthatnak. Éppen ezért az állampolgári részvétel nemcsak a kormányzat felelôssége, az állampolgároknak és szervezeteiknek szintén kezdeményezôknek kell lenniük. Ez az egyetlen módja annak, hogy a fent említett eszközök alkalmazása során maximális eredményeket érjünk el.
Ellenôrzési szempontok listája
Mi a cselekvés legjobb módja egy adott szituációban? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Az országok közötti társadalmi, kultúrális és gazdasági különbségek miatt lehetetlen az állampolgári részvételi rendszer egy olyan ismertetôjét összeállítani, amely mindenkire vonatkozik és minden ország minden lehetséges kérdését felöleli. A feladat megoldhatatlan az országok jogi és alkotmányos rendszerei közötti nagy különbségek miatt is. Sok esetben az állampolgári részvétel rendszerének mûködését a szokások alakítják, igazodva az egyedi lehetôségekhez, a különféle jogrendszerekhez és alkotmány-rendszerekhez, tekintet nélkül az adott kérdésre, még akkor is, ha a megelôzô fejezetekben leírt elveket általánosan elfogadják. Az elôbbiekben említett elôfeltételek nélkül az állampolgári részvétel nem lehetséges, vagy csupán nem más, mint formalitás.
Mindazonáltal adhatunk egyfajta általános listát a legfontosabb kérdésekrôl. A válaszokat minden egyes országban a helyszínen kell megkeresni egy valóságos helyzetben. A következô lista segítséget nyújthat mindenkinek, aki az állampolgári részvétel rendszerének elindításával és megvalósításával foglalkozik:
- Ki a felelôs a környezetvédelmi politika kialakításáért helyi, regionális és országos szinten?
- Milyen környezetvédelmi jogszabályok (törvények, jog-szabályok, programok, tervek) léteznek országos, regionális és helyi szinten?
- Ezek a szabályok a környezet mely összetevôjére vonatkoznak: levegô, víz, talaj, hulladékanyagok, vegyianyagok, zaj, természetvédelem?
- Milyen az adott jogszabályok fogadtatása?
- Hol lehet ezeket a jogszabályokat megismerni és hogyan lehet bekapcsolódni a kialakításukba?
- Hogyan alkalmazzák ezeket a jogszabályokat (engedélyek, határértékek), mik a hatásai (környezeti hatástanulmány), és milyen módon vesznek részt benne az állampolgárok (állampolgári szervezetek)?
- Milyen jogai vannak az állampolgároknak (állampolgári szervezeteknek), és milyen részvételi eljárások léteznek?
- Milyen szerepet játszanak az igazságszolgáltatási szervek, milyen módjai vannak a részvételnek (lehetôség a felleb-bezésre és/vagy perindításra)?
REC * PUBLIKÁCIÓK * ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL A KÖRNYEZETVÉDELMI DÖNTÉSHOZATALBAN *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL ESZKÖZÉNEK ALKALMAZÁSA *
AZ ÁLLAMPOLGÁRI RÉSZVÉTEL, MINT A KÖRNYEZETVÉDELEM EGYIK ESZKÖZE
