2/10. MELLÉKLET
Tisztelt Megyei Bíróság!
A REFLEX Környezetvédõ Egyesület (9024 Gyõr, Bartók B. u. 7.) és .......... sz. alatti lakos felperesek által a Köztársasági Megbízott Hivatala (9022 Gyõr, Árpád u. 32.) alperes ellen indított P. 21 316/1993. sz. perben a Gyõri Városi Bíróság 1993. december 8-án 15. alszám alatti ítéletet hozott.
A határozat ellen a törvényes határidõn belül
élünk. Az alábbiakban elõadott indokaink alapján kérjük az ítélet megváltoztatását, a bírói kontroll alá vont közigazgatási határozat egyidejû hatályon kívül helyezése mellett.
Indoklás:
A Városi Bíróság a folyamatban alapvetõen helyesen feltárt tényállásból megítélésünk szerint helytelen következtetésekre alapozta az általunk sérelmezett határozatát.
Ennek okát alapvetõen abban látjuk, hogy a T. Bíróság a közigazgatási eljárás törvényességi felülvizsgálatát végig leszûkítve értelmezte, és ilyen megközelítésben találta az alperesi határozatot "a hatályos jogszabályban foglaltaknak mindenben megfelelõnek". Lényegében elfogadta azt az alperesi álláspontot, hogy mivel a garázsépítés ténye az RRT módosításával de facto eldõlt, "az építési hatóság a kérdéses területre semmilyen más építésügyi hatósági engedélyt nem adhatott ki, mint amit a rendezési terv módosítás elhatározott".
Álláspontunkban azt vitatjuk, hogy az eljáró építésügyi hatóság adott elõzmények után és körülmények között köteles volt-e az egyedi engedély kiadására.
Megítélésünk szerint ugyanis a "lefolytatott" hatósági eljárásokban nem csupán az Áe. alapelvei szenvedtek csorbát (törvényesség, demokratizmus, humanizmus, együttmûködési kötelezettség), de az RRT-hez való minden áron való igazodás és az elõírások leszûkített értelmezése megakadályozta a közigazgatási szerveket abban, hogy eleget tegyenek a részükre elõírt tényállás-tisztázási kötelezettségnek (Áe. 26. § (1) bek.).
A 12/1986. (XII. 30.) ÉVM. sz. rendelet 16. §-a az engedélyezõ hatóság részére kötelezõ jelleggel írja elõ az a)-f) pontokban foglaltak vizsgálatát, értékelését, és mindegyikre érvényes a tényállás-tisztázási kötelezettség is.
Tehát nem csupán a b) pont szerinti (RRT-n alapuló) megfelelõségre kellett volna koncentrálniuk, hanem az elõzmények alapján az adott ügyben különösen fontos lett volna az e) és f) ponttal kapcsolatos tényállás átlagosnál is körültekintõbb tisztázása. Tudomásuk volt ugyanis az alábbi tényekrõl:
A felépítendõ sorgarázsok ugyanakkor megváltoztatják (súlypontban áthelyezik) a lakótelepen kialakult forgalmi rendet. A sorgarázsok körzetében új forgalmat indukál és új környezetterhelési gócokat alakít ki.
Közismertnek minõsül az a tény is, hogy Marcalváros egy építészetileg egyébként is elhibázott, zsúfolt, minimális zöldfelülettel rendelkezõ lakótelep - ahol a környezeti ártalmak hatásai fokozottan jelentkeznek.
Megítélésünk szerint mindezen - az eljáró szervek által is ismert - tények figyelmen kívül hagyása, tehát a tényállás kellõ tisztázásának elmaradása törvénysértõ. Álláspontunk szerint ugyanis csak az engedélyt kiadó hatóságnak van módja az építmény építésével, üzemeltetésével kapcsolatban fellépõ káros környezeti hatásokat konkrétan felmérni, értékelni és döntésében kifejezésre jutattni. Ha szükséges, olyan intézkedések foganatosításával, melyek a várható hatások csökkentésére vagy elhárítására irányulnak (fenti rendelet 18. § (1) bek. d. pontja).
A jelenlegi alperesi álláspont általános elfogadása formálissá tenné a közigazgatási eljárást, burkolt hatáskör-elvonást jelentene, és kizárná az engedély megtagadásának lehetõségét (17. § (2) bek.).
Meggyõzõdésünk, hogy az építéssel kapcsolatos ismert aggályok a várható környezeti hatások tekintetében szakértõ bevonását (környezeti hatástanulmány készíttetését) indokolta volna. A szakértelem ilyen irányú pótlását az Áe. 26. § (1) és (3) bekezdése lehetõvé teszi.
Sajnálatos, hogy a szakértõi bizonyítás szükségességét az ügyben eljárt Városi Bíróság sem látta indokoltnak.
Az ítéletben kifejtett "urbanizációs állásponttal" nem tudunk egyetérteni. Megítélésünk szerint a várostervezõk által elkövetett hibák, a meglévõ súlyos környezeti ártalmak éppen az itt lakók életterének fokozott védelmét követelnék meg - a "nekik már úgyis mindegy" hozzáállás helyett.
Álláspontunk indokoltságát jól jelzi a lakótelepi lakosság morbiditási és mortalitási statisztikája, és fenntartjuk azon véleményünket, hogy a döntés sérti az állampolgárok egészséges környezethez való alkotmányos jogát.
Ezen alapállásunkhoz képest nehezen fogadható el a T. Bíróság közérdekkel kapcsolatos kiterjesztõ jellegû értelmezése. Mi ugyanis a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM. sz. rendelet szabályozási körébõl indulva hivatkoztunk a 16. § f) pontjának megsértésére, illetve ennek alapján az engedély megtagadásának lehetõségére.
Az eljárásban értékelendõ "közérdekû sérelmet" számunkra a környék lakosságának reakciói jelezték (lakossági fórumok, 300 tiltakozó aláírás, utcai demonstráció). Tudva azt is, hogy a zöldterület elvétele, a garázsok üzemeltetése valóban az õ életfeltételeiket érinti és befolyásolja hátrányosan - szemben 30 garázstulajdonos vagyonvédelmi érdekeivel. A 30 garázstulajdonos érdekeinek közérdekként történõ megjelenítése (a nemzeti vagyonvédelemre történõ hivatkozással) csak akkor elfogadható, ha az emberi egészségnek, az egészséges létfeltételeknek nincs értéke.
Egészében véve hiányoljuk, hogy a T. Bíróság nem vizsgálta elég behatóan a rendezési tervek és az azon alapuló egyedi építési engedélyek viszonyát általában, és hogy a konkrét esetben eljáró hatóságok jogalkalmazó tevékenysége során miként érvényesülhettek (érvényesültek) az 1957. évi IV. tv-ben foglalt elõírások.
Ennek hiányában nem tûnik alaptalannak az a feltevésünk, hogy egy eseményekhez utólag igazított eljárásról van szó, ahol az Áe. alapelvei és rendelkezései nem véletlenül szenvedtek sérelmet:
A fentiek alapján kérjük a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését.
Gyõr, 1993. december 29.
REFLEX
Környezetvédô Egyesület
felperes"